Ágh Attila 70

Előszó

Jelen kötet szerzői és szerkesztői Ágh Attilát köszöntik hetvenedik születésnapján - a filozófust, politológust, a sokoldalú társadalomtudóst, aki szellemi törekvéseivel és műveivel joggal vívta ki barátai, kollégái, tanítványai és nem utolsósorban olvasói tiszteletét. Nehéz őt nyugalmi állapotban elképzelni, elevensége nem utal az életmű semmiféle lezárására. Örökifjú temperamentuma, dolgos természete, töretlen (majdnem azt írtam: javíthatatlan) optimizmusa, elméleti és politikai megújulási készsége, közéleti küzdő szelleme élő cáfolata ennek. E tulajdonságaival eléggé kirí a gyakran panaszos, dohogó melankóliára hajló hazai értelmiségi környezetből. Ő nem adja fel a reményt, hogy mindig lehet jobbítani a közállapotokon, a legbosszantóbb fejlemények közepette is, és mindig azt sugallja, hogy legalább érdemes megcélozni valami mást és jobbat.
Ágh Attila tudósként és tanárként változatos, időnként izgalmas pályát futott be. A hazai szellemi élet progresszív képviselőjeként írásaival már a hatvanas évektől jelen volt és kifejtette hatását a szűkebb szakmai és a tágabb közéleti nyilvánosságban. Pályája mentes volt a látványos fordulatoktól, nézetei aszerint fejlődtek, hogy mikor miben látta érvényesnek és szükségesnek a progresszió képviseletét. Szellemi fejlődésének első időszakában filozófusnak indult, de mindvégig fogékonyan a történelem és a kultúra nagy kérdései iránt. (Máig jelentősnek és sikeresnek mondható a kultúrtörténeti ismeretterjesztő tevékenysége is.)
A hivatalos pártállami ideológiai monopólium idején egy antisztálinista, dogmatizmusellenes marxizmusért állt ki, a fiatal Marx újraértelmezésére támaszkodva. A filozófiai kérdéseket azonban a marxizáló hagyomány szellemében mindig a politikai gazdaságtan, a társadalmi és politikai fejlődés kérdéseivel összefüggésében vizsgálta. Vissza