Előszó
Kedves Olvasók! El tudják-e képzelni, meg tudják-e bocsátani, hogy egy nemzetiségi falu helytörténeti anyagához egy "tiszta magyar" (németül nem tudó) "Vazs" megyei írjon előszót?! Ha nem, ugorják át olvasás közben ezt a bekezdést. Biztos, hogy vannak nálam jóval avatottabb emberek is, akik ezt megtehették volna, mint ahogy a könyv lektorálásával is megbízhattak volna hozzáértőbb, szakavatottabb személyt is, - ha van ilyen, ha van, aki elvállalja. Nem volt. Így esett rám a választás jobb híján! Feladatomnak igyekeztem eleget tenni. Nem egységes művet tart a kezében a tisztelt olvasó! Kiadványunk méltó a címéhez: mozaik. De a különböző darabok a lehető legalaposabban, a legnagyobb gonddal vannak összeválogatva, egymás mellé illesztve. Nem is lehet egységes, darabjai különböző korokból, századokból származnak, egyes részei más-más neves szerző tollából valók. A sokféle értékes kő pedig csodálatos összképet ad! Hunyjuk csak be kicsit a szemünket, csodáljuk kellő távolságból! Ez a remekmű azt az embert dicséri, aki aprólékos munkával, sok-sok türelemmel és végtelen szeretettel ezeket az apró kis építőköveket évek hosszú során át összegyűjtötte, hogy Önöknek most a kész művet átadja, továbbadja mintegy tisztelegve szülőföldje, szülőfaluja előtt. Aki erre képes volt, az igazi szerelmese Ágfalvának, a helytörténetnek, a hagyományápolásnak és a honismereti kutatásnak. Szerénysége nem engedi, hogy önmagáról szóljon. Nem beszél - teszi. Mindenütt ott van, ahol történik valami, illetve nélküle nem történhet semmi, ami a falu életében fontos! Ha bármelyik gyereknek, a község bármelyik lakójának feltennék a kérdést: "Állandóan lohol, mindig úton van, szemüveges, fáradhatatlan, mindent tud Ágfalváról és németül beszél. Ki az ?" Mindenki tudná a választ, nem tévesztené el. Ez csak ő lehet, Böhm András. Mikor először hallottam a nevét, és érdeklődtem, hogy valójában kicsoda ő, a beszélgetőtársam furcsa, számonkérő mosollyal visszakérdezett: "Nem tudod? Nem ismered?!" - mintha valami alapvető, magától értetődő dologról lenne szó. Igaza volt. Alapvető dolog. Őt ismerni épp oly elemi tudnivaló, mint az, hogy mennyibe kerül egy buszjegy Sopronig. Ha valaki Ágfalvára kerül, jó, ha minél előbb megismerkedik vele. Ha itt is kezd dolgozni, itt marad, előbb-utóbb úgyis találkozni fog vele, szüksége lesz a segítségére, mert a szálak nála futnak össze. Könyve mindenkihez, mindenkinek szól, amolyan igazi "kincses kalendárium".
Vissza