A kék express

Előszó

Részlet a könyvből:

A fehérhajú ember. Az idő éjfélhez járt közel. Elegáns férfi ment át a Place de la Concorde-on. Bár szép prémes kabát volt rajta, amely befödte vékony alakját, az egész ember különösen soványnak és cingárnak tetszett.
Kicsi, patkányképű ember volt. Olyan embernek látszott, aki, hogy ugy mondjuk, sohasem játszhatott feltűnő szerepet és semilyen környezetben sem kerülhetett előtérbe. Pedig ez a következtetés téves volt. Mert ez az ember akármilyen elhanyagoltnak és jelentéktelennek látszott is, fontos szerepet játszott a világ sorsának irányításában... Abban a birodalomban, ahol a patkányok éltek, ő volt a patkányok királya.
Most is egyik nagykövet várta az érkezését. De először más dolga volt - olyan dolga, amelyről a nagykövet hivatalosan nem tudott. Arca fehéren világított az erős holdfényben. Orra alig észrevehetően hajlott volt. Apja lengyel zsidó volt, vándorszabó. Most olyan ügyben járt-kelt éjjel-nappal, amelyben az apjának is kedve telt volna.
Odaért a Szajnához, átment rajta és Paris egyik kevésbbé jóhirü negyedébe jutott. Nagy, rozoga ház előtt állt meg és fölment egyik negyedik emeleti lakásba. Alighogy kopogtatott, máris kinyilt az ajtó, mert nyilvánvalóan várták már. A nő, aki ajtót nyitott, nem üdvözölte, csak lesegítette a kabátját és bevezette a kopottasan bútorozott nappali szobába. Vissza