Előszó
Amikor a borítót tervező Macskássy Izolda grafikus-festőművész sok évet leélt, megélt FA alkotását csodáltam a gyökerekből, az évgyűrűkből messzeágazó friss hajtásokkal, értem a továbbélés ősi...
Tovább
Előszó
Amikor a borítót tervező Macskássy Izolda grafikus-festőművész sok évet leélt, megélt FA alkotását csodáltam a gyökerekből, az évgyűrűkből messzeágazó friss hajtásokkal, értem a továbbélés ősi üzenetét. Vele a zsoltár boldog emberről szóló szavait:
„Olyan, mint a vízpartra ültetett fa,
levelei nem hervadnak el,
kellő időben gyümölcsöt érlel
és siker koronázza tetteit. "
Ez a FA, ez az ÉLETFA a mindent túlélés, az örökké élés, a megújulás fája, az önmagát továbbadó ÉLETFA. Termése újabb, újabb termést, gondolatokat termel.
Nem megroskadva, de öregségében is tartással, mint aki - szerényen - tudatában van, hogy eleget tett küldetésének, az elkerülhetetlen út végére is gondolva - Kölcseyt idézve:
„Nem hívom az időt, de jöttét sem rettegem. "
Ilyen gondolatokat ébresztett bennem Macskássy Izoldának nekem szánt és köszönettel vett ÉLETFÁJA. S mert a gondolatnak soha nincs vége, hiszen „Minden vég egy újnak kezdete", a további gondolkodást bízom a kedves Olvasóra.
Vissza