Előszó
Amikor a borítót tervező Macskássy Izolda grafikus-festőművész sok évet leélt, megélt FA alkotását csodáltam a gyökerekből, az évgyűrűkből
messzeágazó friss hajtásokkal, értem a továbbélés
ősi...
Tovább
Előszó
Amikor a borítót tervező Macskássy Izolda grafikus-festőművész sok évet leélt, megélt FA alkotását csodáltam a gyökerekből, az évgyűrűkből
messzeágazó friss hajtásokkal, értem a továbbélés
ősi üzenetét. Vele a zsoltár boldog emberről szóló
szavait:
„ Olyan, mint a vízpartra ültetett fa,
levelei nem hervadnak el,
kellő időben gyümölcsöt érlel
és siker koronázza tetteit. "
Ez a FA, ez az ÉLETFA. a mindent túlélés, az
örökké élés, a megújulás fája, az önmagát továbbadó ÉLETFA. Termése újabb, újabb termést, gondolatokat termel.
Nem megroskadva, de öregségében is tartással,
mint aki - szerényen - tudatában van, hogy eleget
tett küldetésének, az elkerülhetetlen út végére is
gondolva - Kölcseyt idézve:
„Nem hívom az időt, de jöttét sem rettegem. "
Ilyen gondolatokat ébresztett bennem Macskássy
Izoldának nekem szánt és köszönettel vett ÉLETFÁJA. S mert a gondolatnak soha nincs vége, hiszen „Minden vég egy újnak kezdete", a további
gondolkodást bízom a kedves Olvasóra.
Vissza