Ágas-bogas fa

Fülszöveg

Azt hiszem, nemigen akad szerző, aki - legalább lelke mélyén - ne örülne valamely munkája újabb és újabb kiadásának. Nem titkolom, nem vagyok ezzel másképpen én sem. Örülök, hogy az Ágas-bogas fa viszonylag rövid idő alatt harmadik kiadásban is eljut a Tisztelt Olvasóhoz. Örülök, annál is inkább, mivel úgy tűnik, hogy talán (!) ez a kiadás lesz végre az, amely valóban oda jut el, annek a közegnek szólhat majd, amely számára eredetileg íródott. Az első és második kiadás legnagyobb felvevőpiaca ugyanis Magyarország volt, ami persze szintén jólesé érzésekkel tölt el, de azért elsősorban mégsem oda szántam. Jelent-jelenik ott meg számtalan hasonló rendeltetésű munka, nem hinném, hogy éppen az enyémre lenne ott égetően szükség. Nálunk viszont - úgy véltem és gondolom ma is - igenis szükség lenne rá (lenne? van!). Még ha az igény csak nagyon gyéren, megkésve jelentkezik is. De azért mégiscsak jelentkezik, s az már senkit ne aggasszon és ne csodálkoztasson meg, hogy könyvem hírének szele is Magyarország felől csapta meg honi magyar pedagógusainkat. Igen. Mi már csak ilyenek vagyunk. Ha OTT hallunk róla, ha ONNAN jön a híre, akkor biztosan jó lehet. Egyébként...
A második kiadás magyarországi bemutatóján, Győrságon vendégként jelenlévő dunaszerdahelyi (!) pedagósuok csodálkoztak el a legjobban rajta, s arról faggattak, hogy hol lehet beszerezni. Akkorra szinte már elővételben elkelt az egész második kiadás, de azért a Dunaszerdahelyen székelő kiadóhoz utasítottam őket. És azóta többen is keresik és arról is vannak hallomásaim, hogy itt-ott a néprajz alapiskolában történő bevezetésével is kísérleteznek. Örvendetes, hogy azért valami jó is begyűrűzött hozzánk az utóbbi évben...
Nos, a fentiek indokolják a munka újbóli megjelentetését, ami persze ismételt feladatokat rótt rám, hiszen ilyen esetben illendő legalább az irodalomjegyzéket felfrissíteni, s ezen kívül is jobbítani a szövegen, képanyagon - ahol lehet. Abban bízva erősen, hogy ez a kiadás már valóban eljut a Címzetthez, ajánlom szíves figyelmükbe munkámat. Olvassák, forgassák olyan szeretettel, amilyen szeretettel annak idején megírtam, s amilyen szeretettel azóta is elő-előveszem, hogy jobbítsak, tökéletesítsek rajta.
Komárom, 1994. november 18-án Vissza