Afrika ébred

Előszó

Részlet a kötetből:

"A „fekete veszedelem".

A már régóta falrafestett „sárga veszedelem" mellett ujabban. különösen napjainkban egyre sűrűbben emlegetik a „fekete veszedelmet" kettő közül az elsőt támadólagos értelemben szokták felfogni s a gondolat századunk elejéről származik. Főleg II. Vilmos császár kijelentései nyomán terjedt el a kinai katonai expedíció, valamint az orosz-japán háború lezajlása után s értelme az volna, hogy az ázsiai népek, elsősorban is a sárgák - tehát a kínaiak, japánok és mongolok - előbb-utóbb megtámadják Európát.
A „sárga veszedelem" hirdetése nagyon is propagandaizü volt. Talán Vilmos császár ezáltal is inkább Ázsia felé akarta irányítani az orosz külpolitika súlypontját, hogy elterelje azt Európa felől, másrészt pedig az ázsiai népek esetleges összefogásának és ellentállásának megelőzése, megakadályozása lehetett a cél. Hogy az úgynevezett sárga népek, tisztára faji alapon szövetkezve be akarjanak törni a gyűlölt fehér emberek szűkebb hazájába, Európába és sorsdöntő küzdelmet vívjanak a faji hegemónia jegyében : erről komolyan beszélni nem lehet. Annál inkább arról, hogy az összes ázsiai népek - hiven a Japán által hirdetett ázsiai Monroe elvhez : Ázsia az ázsiaiké! - előbb-utóbb összefognak, hogy kiszorítsák területeikről az idegenek, főleg az európaiak hatalmát, uralmát és üzletét." Vissza

Fülszöveg

A "fekete földrészen", amelyről még tegnap oly keveset tudtunk, ma vagy holnap mindnyájunk sorsa dőlhet el. Meg kell ismernünk nemcsak roppant arányú földjét, de még inkább az ott élő, s az európai hatás alatt egyre inkább öntudatra ébredő népek történetét, mai politikai és gazdasági helyzetét is. Rátz Kálmán könyve megadja mindezt, de még ennél is sokkal többet. Végig vezet az európai államok gyarmatosító törekvéseinek történetén - a pun háborúktól a mai olasz-abesszin háborúig. Látjuk Napoleont, aki a pirámisokról rájuk tekintő negyven évszázadról beszél katonáinak, végig éljük az angol-bur háborút, a "Máhdi" fanatikus népével vívott harcokat, a német gyarmatok helyőrségeinek küzdelmeit a világháború alatt, látjuk Afrika szerepét a világháborúban, Egyiptom függetlenségi törekvéseit, felfogjuk mindazokat a gazdasági, politikai és katonai érdekeket, amelyek a hatalmakat az évszázadok folyamán így vagy amúgy csoportosították. Tanui vagyunk a nílusi vízduzzasztók és a szuezi csatorna megépítésének, számot kapunk gyapottermelésről és hajóforgalomról, aranyról és rabszolgákról - világító számokat! S az Abessziniát részletesen tárgyaló utolsó fejezet végén az államférfiaknak szóló tanítást olvassuk: minden erejükkel védjék meg a békét, mert minden üzletnél rosszabb üzlet a háború!" Vissza