Fülszöveg
A portugál író harmadik magyarul megjelenő regényében a valóságot gyúrja egybe szárnyaló fantáziájával. A metaforákkal átszőtt elbeszélés főhőséhez a szerző nagyszüleinek élete nyújtott inspirációt, akik valóban rejtegettek egy, a nácizmus elől menekülő szlovák zsidó festőt a mosogatójuk alatt. A szerző Jozef Sors életpályájához kapcsolódóan egy fejlődésregényt írt, kivételes érzékenységgel alkalmazva az irodalom átlényegítő erejét. A 20. század borzalmai és üldöztetései az emberi egymásrautaltság olyan példátlan helyzeteit idézték elő, amelyek a színtiszta gonoszság közepette is reménnyel töltenek el.
Mindennél rémisztőbb az ember belseje, akár anatómiai, akár erkölcsi értelemben.
Frantiska imádott hintázni, Sors pedig imádta őt hintáztatni. Úgy érezte, akármilyen messzire is taszítja, amikor meglöki a hintát, a világ mindig visz-szahozza Frantiskát az ő tizenhárom éves karjaiba. Sohasem fáradt bele, hogy az ég felé lökődje, a lány pedig sohasem unta meg, hogy az ég felé...
Tovább
Fülszöveg
A portugál író harmadik magyarul megjelenő regényében a valóságot gyúrja egybe szárnyaló fantáziájával. A metaforákkal átszőtt elbeszélés főhőséhez a szerző nagyszüleinek élete nyújtott inspirációt, akik valóban rejtegettek egy, a nácizmus elől menekülő szlovák zsidó festőt a mosogatójuk alatt. A szerző Jozef Sors életpályájához kapcsolódóan egy fejlődésregényt írt, kivételes érzékenységgel alkalmazva az irodalom átlényegítő erejét. A 20. század borzalmai és üldöztetései az emberi egymásrautaltság olyan példátlan helyzeteit idézték elő, amelyek a színtiszta gonoszság közepette is reménnyel töltenek el.
Mindennél rémisztőbb az ember belseje, akár anatómiai, akár erkölcsi értelemben.
Frantiska imádott hintázni, Sors pedig imádta őt hintáztatni. Úgy érezte, akármilyen messzire is taszítja, amikor meglöki a hintát, a világ mindig visz-szahozza Frantiskát az ő tizenhárom éves karjaiba. Sohasem fáradt bele, hogy az ég felé lökődje, a lány pedig sohasem unta meg, hogy az ég felé lökődjék. Apró mosoly ült ki az arcára, még a lábával is hajtotta magát, bár erre nem lett volna szükség. Az ő motorja Jozef Sors volt.
A függőlegességbe vetett hit egyre inkább a hatalmába kerítette Sorsot. Miközben az emberek egy síkon, a vízszintesen haladtak, mintha csak halottak lennének, ő maga függőleges irányba törekedett.
Ahhoz, hogy megnyerjük a háborút, két feltételnek kell teljesülnie: nem szabad ölni, és nem szabad meghalni.
Nincs birodalom, amelyik túlélné az érzelmeket. Felhúzhatnak bármily határokat, ezek mesterséges, kitalált vonalak, amelyek ugyan meggátolhatják az emberek és a javak mozgását, azonban az érzelmek előtt sorra ledőlnek.
Senki sem nevethet olyankor, amikor léteznek nácik. A kettő teljességgel kizárja egymást.
A tárgyaknak csak akkor lesz történetük, ha a látogatók is hozzátesznek valamit. Amikor az emberek egy teljesen érdektelen térbe kerülnek, saját magukkal találkoznak.
A mosogató alatt viszonylag tágas volt a tér, még a tűzhely alá is átért.
¦
I <1
; • !1
t j I' i' J ! . > !,''
!!< : if; -!''ifv.
<
I ,11 ! I 1
1 1 1 , • - i'
¦
' 'iü. «1
1 ¦'!./¦¦¦¦.; v'; ,1,
„'; i ''' ! ' 1 l' ' ¦
W '.V', i '!i ! i
. i, í ( : 1
i 1
• V í .n,
' |'' vi 1i ! j
i. \ 1.' ! . ! I
Vissza