Aetas 2018/4.

Fülszöveg

A Rákóczi-szabadságharc bukása utáni európai diplomácia jelentős változásokon ment keresztül. A spanyol örökösödési háború vérzivataros évei után az európai nagyhatalmak egyre erőteljesebben kötelezték el magukat a békés konfliktuskezelés és hatalmi egyensúly politikája mellett. A háborút lezáró békeszerződések korszaka a béke eszméjének általános filozófiai és művészi megfogalmazásával és elterjedésével jellemezhető. Elég ha Händel „Utrechti Te Deum és Jubilate" című művére vagy abbé de Saint-Pierre „Az örökbéke tervezet rövid foglalta" című híres szövegére gondolunk. A diplomácia erőteljes fejlődése új lehetőséget nyújtott a nemzetközi kapcsolatokban jelentkező feszültségek békés rendezésére. A nagy nemzetközi átalakulásban Európa keleti felén is jelentős fejlődésnek indult a diplomáciai konfliktuskezelés. Ebben az általános európai közhangulatban kell értelmeznünk a francia külpolitika Magyarországgal, illetve az elbukott szabadságharccal és annak emigrációba kényszerült... Tovább

Fülszöveg

A Rákóczi-szabadságharc bukása utáni európai diplomácia jelentős változásokon ment keresztül. A spanyol örökösödési háború vérzivataros évei után az európai nagyhatalmak egyre erőteljesebben kötelezték el magukat a békés konfliktuskezelés és hatalmi egyensúly politikája mellett. A háborút lezáró békeszerződések korszaka a béke eszméjének általános filozófiai és művészi megfogalmazásával és elterjedésével jellemezhető. Elég ha Händel „Utrechti Te Deum és Jubilate" című művére vagy abbé de Saint-Pierre „Az örökbéke tervezet rövid foglalta" című híres szövegére gondolunk. A diplomácia erőteljes fejlődése új lehetőséget nyújtott a nemzetközi kapcsolatokban jelentkező feszültségek békés rendezésére. A nagy nemzetközi átalakulásban Európa keleti felén is jelentős fejlődésnek indult a diplomáciai konfliktuskezelés. Ebben az általános európai közhangulatban kell értelmeznünk a francia külpolitika Magyarországgal, illetve az elbukott szabadságharccal és annak emigrációba kényszerült vezetőivel kapcsolatos álláspontját. Amint egy korábbi tanulmányban rámutattunk, a Rákóczi-szabadságharc vége felé a versailles-i kormányzat már lemondott a magyar diverzió támogatásáról. II. Rákóczi Ferenc Oroszország és Franciaország eltérő érdekeit összeegyeztetni próbáló igyekezete sem hozott eredményeket. Ugyanakkor a közvélemény számára a francia kormányzat a magyar kérdést továbbra is igyekezett „melegen tartani". Ennek célja a háború végén a lakosság demoralizálásának elkerülése és a magyar kérdés béketárgyalásokon való felhasználása volt.
Tóth Ferenc tanulmányát számunk 20-34. oldalán olvashatják. Vissza