Aetas 2009/3.

Fülszöveg

Bárhogy ítélték is meg egykorúan az 1867-es kiegyezés tartalmát és a nemzet sorsára gyakorolt hosszabbtávú hatásait, csak kevesen voltak azok, akik kétségbe vonták, hogy - az ellenzéki Schvarcz Gyula szavaival élve - „a Gondviselés ismét kezébe adta az önrendelkezés jogát e nemzetnek az államéletben". Még az emigrációjában a kiegyezés ellen haláláig tiltakozó Kossuth Lajos szűkebb környezetéből is többen döntöttek úgy, hogy hazatérnek, és tevőlegesen próbálnak beleszólni a hazai belpolitika menetébe, illetve a modern polgári állam politikai-hatalmi intézményeinek és jogrendszerének a kialakításába.
A vonatkozó források áttekintése után nyugodtan mondhatjuk, hogy szinte az egész politikai elit és a politikára figyelő közvélemény reformlázban égett, hiszen hosszú évszázadok után most kínálkozott először -1848-1849 zaklatott hónapjait nem számítva - politikai lehetőség és elegendő idő arra, hogy a magyar vezetőréteg kezébe vehesse az ország irányítását, és saját elképzelései szerint... Tovább

Fülszöveg

Bárhogy ítélték is meg egykorúan az 1867-es kiegyezés tartalmát és a nemzet sorsára gyakorolt hosszabbtávú hatásait, csak kevesen voltak azok, akik kétségbe vonták, hogy - az ellenzéki Schvarcz Gyula szavaival élve - „a Gondviselés ismét kezébe adta az önrendelkezés jogát e nemzetnek az államéletben". Még az emigrációjában a kiegyezés ellen haláláig tiltakozó Kossuth Lajos szűkebb környezetéből is többen döntöttek úgy, hogy hazatérnek, és tevőlegesen próbálnak beleszólni a hazai belpolitika menetébe, illetve a modern polgári állam politikai-hatalmi intézményeinek és jogrendszerének a kialakításába.
A vonatkozó források áttekintése után nyugodtan mondhatjuk, hogy szinte az egész politikai elit és a politikára figyelő közvélemény reformlázban égett, hiszen hosszú évszázadok után most kínálkozott először -1848-1849 zaklatott hónapjait nem számítva - politikai lehetőség és elegendő idő arra, hogy a magyar vezetőréteg kezébe vehesse az ország irányítását, és saját elképzelései szerint alakíthassa át az állam intézményeit. Természetesen e törekvés hosszú előzményekre nyúlik vissza: gondolunk itt mindenekelőtt a 18. század utolsó harmadától megjelenő államelméleti koncepciókra, illetve az 1830-1840-es évek országgyűléseinek nagy reformvitáira. Ez utóbbi azért is különösen fontos témánk szempontjából, mert a következő néhány évtized politikai elitje lényegében e vitákon keresztül szocializálódott, és az akkor megfogalmazott érvek és ellenérvek, javaslatok, tervezetek e nemzedék közös tudásává váltak.
Cieger András tanulmányát számunk 55-82. oldalán olvashatják. Vissza