Aetas 2009/2.

Fülszöveg

„A nap lebukott a tanya mögé. Rőt fénnyel pásztázta végig az akácosok közt húzódó földeket. A dűlőúton rendezetlen sorokban kis csapat közeledik. Dalukat messze viszi a tavaszi szél a földek felett." A Petőfi alföldi tájleírásait idéző szöveghely a Szabad Nép egyik 1956-os lapszámából származik, és a mezei munkából hazatérő cigány munkabrigád bemutatásához adja meg imígyen a hangulatot. A szemet gyönyörködtető táj és a romák összekapcsolása nem egyedi példa. A komlói cigánytelep leírása ugyancsak 1956-ból így kezdődik: „A komlói új házaktól alig két-három kilométerre van a sóstói környék. Változatos szép táj ez. Egyik oldalán hűs erdő fái övezik a kicsiny völgyet, a másik oldalon aknatorony emelkedik, s a benne száguldó kas kötele állandóan surrog, csattog." A romantikus tájleíró költészettel való hasonlóság nem csupán a véletlen műve és nem is csak esetleges párhuzam. A romák keletközép-európai percepcióját a második világháború után és döntően a kommunista időszak elején sajátos... Tovább

Fülszöveg

„A nap lebukott a tanya mögé. Rőt fénnyel pásztázta végig az akácosok közt húzódó földeket. A dűlőúton rendezetlen sorokban kis csapat közeledik. Dalukat messze viszi a tavaszi szél a földek felett." A Petőfi alföldi tájleírásait idéző szöveghely a Szabad Nép egyik 1956-os lapszámából származik, és a mezei munkából hazatérő cigány munkabrigád bemutatásához adja meg imígyen a hangulatot. A szemet gyönyörködtető táj és a romák összekapcsolása nem egyedi példa. A komlói cigánytelep leírása ugyancsak 1956-ból így kezdődik: „A komlói új házaktól alig két-három kilométerre van a sóstói környék. Változatos szép táj ez. Egyik oldalán hűs erdő fái övezik a kicsiny völgyet, a másik oldalon aknatorony emelkedik, s a benne száguldó kas kötele állandóan surrog, csattog." A romantikus tájleíró költészettel való hasonlóság nem csupán a véletlen műve és nem is csak esetleges párhuzam. A romák keletközép-európai percepcióját a második világháború után és döntően a kommunista időszak elején sajátos romantika, a másságot egy másik világ nyomaként és jeleként leíró gondolkodás határozta meg. Amikor virágos, színes, tarka szoknyájukban, átalvetős rojtos kendőkben vagy tizenkét szép cigánylány és fiatalasszony a »Menyasszony-búcsúzta-tót« kezdi táncolni, a nézőtéren ülő hasonlóan öltözött cigánynők és férfiak soraiból vidám zsivaj, fütty biztatja a táncosokat - valósággal megteremtve az ősi cigánylagzik hiteles légkörét. Az 1700-as évekből való szerelmi dal, a különféle csoport-, páros- és szólótáncok olykor felvillantják a nézők képzelete előtt az egykori cigányélet egy-egy mozzanatát."
Apor Péter tanulmányát számunk 69-86. oldalán olvashatják. Vissza