Aetas 2005/1-2

Fülszöveg

Az 1850-es évek Amerikája annyira hasonlított Adam Smith világára, a neoklasszikus gazdaságtan által feltételezett világra, amelyben - nagy általánosságban - a vevők nem ismerték személyesen a vevőket, az eladók a vevőket és az eladók sem az eladókat, az információ áramlása pedig olyan tökéletes volt, amennyire ez valaha is lehetséges. Nem beszélhettünk nagyvállalatokról, sem az értékesítés, a profit vagy a mérlegérték nagysága, sem a foglalkoztatottak száma alapján, főként nem a később kialakuló vállalatméretekhez hasonlítva.
Ugyanaz a 15. századi olasz kereskedő az amerikai gazdaságot szemlélve 1900-ban inkább találkozott volna olyan jelenségekkel, amelyek számára teljesen idegenek lettek volna, mint 1850-ben. Láthatta volna például a Pennsylvania Vasutat, több mint százezer alkalmazottjával, és olyan nagyságú állótőke-be-ruházásokkal ingatlanokban, gépekben és felszerelésekben, ami mellett minden megelőző eltörpült.
A múltból visszatért olasz kereskedőnk megfigyelhette volna... Tovább

Fülszöveg

Az 1850-es évek Amerikája annyira hasonlított Adam Smith világára, a neoklasszikus gazdaságtan által feltételezett világra, amelyben - nagy általánosságban - a vevők nem ismerték személyesen a vevőket, az eladók a vevőket és az eladók sem az eladókat, az információ áramlása pedig olyan tökéletes volt, amennyire ez valaha is lehetséges. Nem beszélhettünk nagyvállalatokról, sem az értékesítés, a profit vagy a mérlegérték nagysága, sem a foglalkoztatottak száma alapján, főként nem a később kialakuló vállalatméretekhez hasonlítva.
Ugyanaz a 15. századi olasz kereskedő az amerikai gazdaságot szemlélve 1900-ban inkább találkozott volna olyan jelenségekkel, amelyek számára teljesen idegenek lettek volna, mint 1850-ben. Láthatta volna például a Pennsylvania Vasutat, több mint százezer alkalmazottjával, és olyan nagyságú állótőke-be-ruházásokkal ingatlanokban, gépekben és felszerelésekben, ami mellett minden megelőző eltörpült.
A múltból visszatért olasz kereskedőnk megfigyelhette volna a vállalati szervezet új formáját is. A Pennsylvania Vasút, más vasúttársaságok és számos nagy ipari vállalkozás menedzseri hierarchiákban szervezte meg magát, igazgatók hada jött létre, akiket különböző feladatokkal bíztak meg, mint például a vonatok mozgásának irányítása, a fuvardíj megszabása vagy a pénzforrások gyűjtése és elköltése. Ezeket az igazgatókat vagy „menedzsereket", ahogy elnevezték őket, nem a vállalat alaptőkéjét reprezentáló részvényekkel díjazták. A cégben a piacon lehetett tulajdont szerezni, a menedzser pedig fizetést kapott munkája fejében.
Richárd S. Tedlow tanulmányát számunk 52-68. oldalán olvashatják. Vissza