AequiLibrium

Előszó

Az egyensúly az egyik legfőbb megtartó erő. Péreli Zsuzsa falikárpitján szentség. Személyes mitológiájában megszületett igaz vallomás, amely a misztikus színárnyalatokat valódi ragyogással, az arany szakrális fényével a legszebb módon egyesíti. Napfényes hajnal vagy alkony előtt lebegő „szitakötőszárnyú" angyal a lélekből kiindulva, nyílt látomás részeként harmóniát teremt Ég és Föld között. Pierre Teilhard de Chardin-t idézve a mű címét, így is írhatnánk: Aequilibrium - „De vita beata", azaz a boldog élet egyensúlya. Az ezredfordulón megszőtt Aequilibrium (2000-2001) nem „magányos mű", néhány évvel korábban készült párdarabja a Szegény angyal (1997) címet viseli. A mű szomorú ima a múltról. A nagyméretű kárpit bús angyalalakja az elidegenítő halott nagyvárosban a semmi egén, személytelen „lakógép-épületek" fölé szállt. Testén mementó gyanánt, a pusztulás nyílt jeleként a kelet-európai szocializmus filléreit viseli. Motívumvilága és finom lírája révén Péreli Zsuzsának a két legfontosabb keresztény ünnepről szóló alkotásához kapcsolódik. Az 1989 Karácsony és az 1999 Húsvét aktuális történelmi eseményekre emlékezik. A Karácsony központi motívuma egy Hodigitria ikondomborítás, míg a Húsvéton az Istenanya a gyermek Jézussal látható. Lényeges kiegészítésekként a gyapjú, selyem, arany- és ezüstfonal közé beleszőtt sok-sok apró tárgy, sajátos devóciós ajándékként, pénzérme, szög, kulcs, sütőforma, töltényhüvely, applikációként lehallgató-készülék darabok, jelennek meg. Az elgondolkodtató szomorúság helyett, az alkotó más élethelyzetben keletkezett művén, Mária és a Gyermek alakja geometrikus formákban gazdag, színpompás háttér előtt bontakozik ki. Kifejezve a gondolatot, hogy az ima mindenkié lehet, aki saját áhítattal keres megnyugvást vagy köszönetet nyilvánít a gyakran felfoghatatlannak tűnő szeretetért A kisméretű alkotás címe, Imaszőnyeg. Sok nép művészeti kultúráját megidéző motívumkincse és mondanivalója révén az ökumenizmus létező harmóniáját igyekszik felfedezni.
Korinthoszi oszlopfőn ülő emberalak mellett kannellúrázott oszlop - törzs töredék. Végtelen ballusztrád, sakkmintás terrazzo, két emberalak jelzéshű ábrázolása, fogyó Hold. E rögtönzött építészeti leltárvalójában a metafizikus alkotások körébe sorolt két művet takar. „Égi parton" járva a létről szóló elmélkedés finom olvasata szólal meg az „Ég és Föld találkozását" ideaként megjelenítő műveken. Kitekintés a hihetőből.
Az 1990-es években keletkezett metafizikus művek egyik leglátványosabb darabja, egyike azoknak a „Szövött Himnuszoknak", amelyek a millecentenárium alkalmából emlékeztek meg Kölcsey Ferenc nemzeti költeményéről. Égi fasorból gótikus katedrális épül, a múlt kövei, mint Pompeji történelmi emlékezete megszőtt kövekbe foglalva. Az alkotó szerint „... ezek a kövek egyszer csak átfordulnak égi úttá, annak reményében, amit mi itt a Földön cselekszünk, annak van valami felsőbbrendű értelme és perspektívája. Miközben szőttem - nem mondom, hogy boldogságot éreztem, mert az túl egyértelmű, és nem is azt fejezi ki, ami bennem volt inkább azt, hogy könnyű vagyok és segítenek, pedig egy évig szőttem."
A győri Városi Művészeti Múzeum 2011 adventjén megrendezett gyűjteményes tárlata Péreli Zsuzsa képzőművész „Élet-Kép-Regényének" újabb fejezete, amely szövött álmok között, a múlt és jelen, a hit és az emlékezés kapcsán, a falikárpitok mellett, akvarellekkel, papírplasztikákkal és papírkollázsokkal mutatja be az alkotó életművének sokszínű vetületét Péreli Zsuzsa munkásságát végigkísérve, az Esterházy-palota barokk tereiben, a régi tárgyak bűvereje a gondolat-játékok eleven világán keresztül, a metafizikus ideák és a személyes mitológia legbensőbb történéseiben egyesül. Vissza