Ady-Múzeum I.

Előszó

Jó ideje már annak, hogy Ady barátai körében az Ady-Múzeum terve felmerült. Kellett, hogy ők érezzék át legjobban és legelőször a teljesítésre váró kötelességet: hogy a költő életére és fejlődésére vonatkozó dokumentumok összegyűjtessenek és hogy ez adatgyűjtés minél hamarabb, már oly időpontban megkezdődjék, mikor a költő kortársai még életben vannak, az emlékek még nem halaványultak el s az egymást erősítő vagy kizáró adatok nagyszáma lehetővé teszi a kritikai megrostálást és az igazság emberi megközelítését.
Mi, akik annak idején az adatok összeszedésére és a kiadásra alkalmas anyag koronkénti közrebocsátására: az Ady-Múzeum szerkesztői munkájára vállalkoztunk, tisztában voltunk a feladat nehézségeivel, de biztosan számítottunk Ady híveinek és a vele ismerős lábon állott kortársaknak segítő támogatására is. Most, amikor végre hosszú készülődés után az Ady-Múzeum első kötetét módunkban van közreadni, nyiltan bevalljuk: kevesebb nehézségre és több támogatásra számítottunk. Azt hittük s talán méltán hihettük, a lapokban is közzétett, de az egyesekkel szemben is többször megismételt felhívásunknak több foganatja lesz és az Adyra vonatkozó dokumentumok nagy bőségében válogathatunk. - Bizony e várakozásunkban csalódtunk. A források mintha bedugultak volna; nem is vékony erekben szivárognak, csak apró csöppekben.
Nem akarunk igazságtalanok lenni. Sem kegyelethiánnyal, sem nemtörődő közömbösséggel nem vádolunk senkit. E nagy hallgatásnak okát keresve, talán leghelyesebb, ha magát a kort, a mai zord időket okoljuk, melyek míg egyrészt magasra csapkodó lángokra szítják a politikai bizalmatlanság parazsát s alig átszakítható lelki gátlásokat növelnek, másrészt meg majdnem minden ember minden percét robotos munkára kényszerítik, úgyhogy ideális célokra és feladatokra sem idő, sem kedv nem marad. Vissza