Ady Endre (rossz állapotú)

Előszó

Habent sua fata libelli - valóban: minden könyvnek megvan a maga sorsa, sót fátuma. Ennek az életrajzvázlat elkészülésének is története van. Közel négy éve kezdettem hozzá, 1919 tavaszán, amikor Debrecen már román megszállás alatt volt, Pesten azonban még a Kún Béla diktatúrája virult, - de persze, nem négy évig dolgoztam rajta. Különböző okok miatt több ízben félbe kellett szakítanom a munkát s volt pauza, mely kerek egy esztendeig tartott.
A félbeszakítás egyik oka az volt, hogy egy időben a nélkülözhetetlenül szükséges adatok (levelek, feljegyzések stb.) őrzőhelyei közé két demarkáció is került, s hónapokon át sem Érmindszenttel, sem Budapesttel nem volt postai kapcsolatom, annál kevésbé lehetett szó arról, hogy akár amonnan, akár innen leveleket, dokumentumokat megszerezhessek. Bizonyos mértékben ez a helyzet a munka befejezéséig változatlan maradt. Különösen az Érmindszenten őrzött levél anyagnak csak igen korlátolt -- néhány futó feljegyzés alapján történt - használata jelent érzékeny fogyatkozást az életrajz teljessége szempontjából. Amikor aztán e jórészt áthidalhatatlan nehézségek ellenére is újból munkához láttam, híre járt, hogy készülő életrajzomat jobb és baloldalon egyaránt bizonyos érdeklődéssel csak azért várják, mert aktuális irodalmi és világnézeti harcok során érveket remélnek találni benne - egymás ellen. Erre az értesülésre egy teljes évig újra abbahagytam a munkát. Azt gondoltam ugyanis: semhogy Ady Endre neve és életének egyik vagy másik fejezete, s épen az én életírásom kapcsán, nem annyira irodalmi, mint inkább politikai viták anyagává váljék, jobb, ha várok pár évet a biográfiával, dum amnes defluant. Vissza