Ady Endre Gimnázium Évkönyve 1987-2007

Fülszöveg

Részlet a könyvből:
"Köszöntő
Akik ma itt tanulnak, nem éltek még akkor
Abban az időben - 1987-ben -, az iskola avatásának évében is terpeszkedtek már sportpályák az ipartelepek raktárudvarainak táblavárosában. A kiszáradt, vörös salakot meg a port a meleg szellő függönyként dobta tova, a léptek nyomán pedig szinte hullámzott a besüppedő, szétkenődő, fekete aszfalttenger. De tornaterem vagy gyülekezőhely akkor még nem volt. A Dunába folyó, egyenes földsáncok közé idomított patak halk csobogását akkor is elnyomta már valamelyik lármagyár, később az utcazaj. Keskeny zöld szalagok húzódtak mindenfelé, és a májusi havazást okozó kevés nyárfa rezgő virágzása már akkor is bosszantotta az idetévedteket. Ma már a nemcsak elhaladó, hanem célirányosan ideérkező autók belvárosiassá alakították a korábban város peremi jellegű utakat, utcasarkokat. A felépült gimnázium miatt egy idő óta már a busz is megáll itt. Áll már a tornaterem, a patak menti zöldövezetbe harmonikusan illeszkedő zöld iskolával, - A MI ISKOLÁNKKAL.
A gimnázium falai hosszan, két utcára nézve uralják a terepet nemcsak megfoghatóan, hanem fontosságukban is, de a táj régi, sajátos hangulatának különös módon mégsem ártottak. A hely szellemének lényege ugyanaz maradt a gimnázium tömbjével is. Körbeépített, ám mégis tágas környezetével a szabadság érzetét kelti, amit immár húsz éve tarka, vidám forgatagával a fiatalság optimista, mindig derűs hangulata egészít ki. „ Nyugodt sziget a város forgatagában az iskolánk" - vallja az itt érettségizett öregdiák. „Szeretek idejárni" - mondják a jelenlegi fiatalok. S hogy az ápolt környezet mellett mi az a vonzerő, ami miatt ők ezt így gondolják? Jubileumi évkönyvünk tanár-szülő-diák visszaemlékezései mellé hadd tegyem Füst Milán sorait, ami tantestületünk hitvallása mind a mai napig. „Nehogy azt hidd, hogy én könnyen veszem a te dolgodat, vagyis vedd tudomásul, hogy ami neked fáj, nekem is fáj. Ez pedig abból következik, hogy igenis tudom, mi az, ami fáj neked. ezt pedig azért tettem vezérelvemül, mert véleményem szerint a tanár legfőbb dolga, hogy emlékezzen saját fiatalságára."..." Vissza