Ady Endre a szlovák irodalomban

Fülszöveg

Ady költészetének első szlovák visszhangja az a vers, amellyel 1910-ben a szlovák irodalom vezéralakja, P. O. Hviezdoslav köszöntötte a Magyar jakobinus dala költőjét. Számos versfordítás, több önálló antológia és a gazdag szlovák nyelvű Ady-irodalom a bizonyítéka, hogy az elmúlt fél évszázad alatt szomszédaink nagy költőnket magukévá fogadták. Tolmácsolására a szlovák irodalom legjobbjai vállalkoztak, tekintélyes napilapok és vezető folyóiratok adtak helyet a művészetét, korszakalkotó jeleni őségét elemző és méltató írásoknak.
Ady nagysága jut abban is kifejezésre, hogy az elmúlt öt évtized folyamán a szlovák fejlődés különböző szakaszaiban és történelmi fordulóin mindig tudott újat és időszerűt mondani a szlovákoknak is, költészete soha nem veszített aktualitásából. Hviezdoslav nemzedéke a magyar nacionalizmus ostorozóját, a közös „magyar, oláh, szláv bánat" költőjét tisztelte Adyban. A polgári köztársaság első évtizedének fiataljai a modern költészet útjait keresve mesterüknek tekintették. A harmincas évektől kezdve, a növekvő fasiszta veszély idején és a második világháború alatt a magyar-szlovák közeledés és a polgári humanizmus hívei Ady eszméivel és költészetével harcoltak a nacionalista uszítás és az embertelenség ellen. A felszabadulás után pedig - a küzdelmes múlt haladó örökségeként - Ady egyik éltető forrásává lett a szocializmus útján járó két nép barátságának. A tanulmány - amellett, hogy Ady költészetének szlovák útját felvázolja - igyekszik választ adni arra a kérdésre is, milyen sajátos körülmények játszottak szerepet Ady népszerűségének kibontakozásában, a szlovák Ady-kultusz fellendülésében
A szlovák Ady-irodalom történeti feldolgozása mellett a szerző részletesen elemzi a fordítók művészi munkáját is. Vissza