Ady

Előszó

Különféle lapokban, folyóiratokban megjelent, irodalmi társaságokban felolvasott kisebb-nagyobb Ady-cikkeimet foglaltam itt együvé. Egy-két kivétellel utolsó nagyobb kötetem, a Tanulmányok és Élmények óta (1934) íródtak. Élményes írások ezek is s ha egyik-másikuk külső alkalomra készült, az Ady-kérdés állandó aktualitása s a magam személyesség kényszerült köze az Ady-problémához ez utóbbiakat is a belső élmény melegével fűtötte át.
Utólag, eredeti szándékom ellenére, négy más tanulmánnyal még kiegészítendőnek véltem ezt a kötetet. Nem a könyv terjedelmét akartam ezekkel szélesíteni. Ha ez lett volna a szándékom, háromszor ennyit összehozhattam volna. Vannak még - a Nyugat-ban s egyebütt közzétett - olyan régebbi Ady-írásaim is, amik addig egy könyvembe se került bele, pedig mind nagyon hozzátartoznak az Ady körüli harcokhoz s vitákhoz s az Adyról kialakult köztudat hisztorikumához. S mégis ezért vagy azért mellőznöm kellett őket. E könyv négy utolsó darabját azonban nagyon nyomós okokból sorakoztattam Ady-tanulmányaimhoz. Főkép, mert mindegyikben szóba jön az a világnézeti és esztétikai tételem, amely az egész Adyt bemutató írásaimnak is állandó központi gondolata. E tételt (melyet a magyar irodalomban én képviseltem a legkövetkezetesebben és legnyomatékosabban) röviden így foglalhatnám össze: a művészet és a vallás ma is éppoly azonos területei a szellemi életnek, mint a kultúrák legkezdetén. Mindkettő a folyton változó korok rendjén megvalósuló más és más szándékú kinyilatkoztatása az örök teremtő Erőnek. Vissza