Ady

Előszó

Nem hiszem hogy ennek az utószónak feladata lenne magyarázni vagy indokolni, hogy Ady Endre verseinek tekintélyes része olcsó áron és tömegkiadásban kerül ezúttal a legszélesebb olvasó rétegek, a nép kezébe. Hogy Ady Endre költészete a nép kezébe jut, az természetes, és magyarázni legfeljebb azt kellene, miért késtünk ily sokáig ezzel a lépéssel.
Ismerjük Móricz Zsigmond álmodozásait és harcait a kapitalista kiadókkal azért, hogy műveit olcsón és tömegkiadásban adják ki, és így jussanak a legszélesebb néptömegek kezébe. Adynak ilyenféle küzdelmeik verseskötetinek olcsó tömegkiadásáért nem voltak, de az ibzonyos, hogy ő sem a kiválasztott művészetélvezők vagy irodalmárok szűk körének szánta költészetét, hanem a néptömegeknek. Ady költészetének külön tragédiája, hogy életében versei csak a polgári irodalmár-ínyenceknek szűk körében terjedtek el, és csak halála után kezdett hatásuk szélesebb körben gyűrűzni. De 1919 után az Ady-verseknek ez a növeknő elterjedése az olvasók között még korántsem jelentette, hogy költészete valóban a népé lett, "köztulajdonná" vált. E soroknak nem feladata most azoknak az okoknak a felderítése, amelyek a felszabadulás után Ady költészetének tömeges elterjedését és a nép közkincsévé válását akadályozták, de ha ez az Olcsó Könyvtár Ady-kiadása hozzájárul ez okok legfontosabbjainak leküzdéséhez, akkor teljesítette feladát, és segít törleszteni a magyar szocialista kultúrforradalom egy jelentős adósságát. Ez pedig nem kevés.
Vissza