Szent szenvedély

Előszó

E kiadvány Pápay Józsefre, Nagyigmánd híres szülöttjére, a Magyar Tudományos Akadémia tagjára, a debreceni egyetem magyar és finnugor nyelvészeti tanszékének professzorára, osztják nyelvrokonaink világhírű kutatójára emlékezik. Abból az alkalomból jelenik meg, hogy a nagyigmándi általános iskola felveszi Pápay nevét, s tiszteletére emléktáblát is avatnak. A kötetet a honismeret nemes buzgalmával Adorjáni Dezső tanár és Nagy István könyvtáros - mindketten nagyigmándiak - állították össze, amit a község önkormányzata is melegen támogatott. Elsősorban a nagyigmándiakhoz kívánnak szólni, több olyan írást, adatot is közölnek, amely Pápayt mint embert hozza közelebb az olvasóhoz, s a nagyigmándi gyökereket mutatja be. A szegénysorsú, félárva, jóképességű kisdiákot, akit a nagyigmándi református pap és a tanító segít a pápai kollégiumba. A híres Kollégium készíti fel és támogatja Pápayt, hogy majd a budapesti egyetemen folytathassa tanulmányait. Életének nagy és meghatározó eseménye, amikor 1897-től 1899-ig részt vehet Zichy Jenő gróf harmadik oroszországi, ázsiai expedíciójában. Főleg osztják nyelvrokonaink között tartózkodik, és igen értékes nyelvi, népköltészeti, valamint néprajzi anyagot gyújt. Sok helyre már a huszonnegyedik órában érkezik, a régi hagyományok egyre jobban felejtődnek. Munkájához nagy kitartásra, erős akaratra, a nehézségeknek, szenvedéseknek a tudomány érdekében való alázatos elviselésére is szükség volt. Mindebben nemcsak a szülői házban és az iskoláiban tanult magatartás, hanem egy fiatal kisigmándi lányhoz. Szarka Antóniához, későbbi feleségéhez fűződő érzelmei is segítették. Az Oroszországból, Szibériából Nagyigmándra írt levelekben részben nyomon kísérhetők a kutatóút eseményei. Vissza