Az év (h)arca 2002

Előszó

Kézit csókolom a kedves könyvolvasó néniknek és bácsiknak. Engem biztosan nem ismernek, kivéve, ha valahol itt laknak a közelünkben, vagy errefelé dolgoznak. Szóval én azt tanultam a szüleimtől, hogy ismeretlen embereknek mindig köszönni kell, meg hogy illő dolog bemutatkozni, és hogy a WC-t le kell húzni magam után. Most tehát tessék nekem megengedni, hogy bemutassam magamat. Péternek hívnak, de persze nem mindenki. A tanító néni például Petikének szólít. Az ő kedvéért kezdtem írni is. Azt kaptuk ugyanis házi feladatnak, hogy írjunk egy oldalt valami érdekes helyzetről, ami teljesen összezavart minket, és nem tudtuk, hogyan kell jól dönteni.
Éva néni, mikor elolvasta, amit írtam, úgy gondolta, hogy a koromhoz képest szépen és jól írtam, és amit írtam, elvitte egy ismerőséhez, aki mindenféle dolgok írásából él. Elolvasta ő is, és azt mondta, hogy szerinte én már most is egy kész író vagyok, aki könyveket írhat. Vissza

Fülszöveg

Kézit csókolom a kedves könyvolvasó néniknek és bácsiknak. Én még csak általános vagyok, nem úgy, mint a bátyám, aki már gimnáziumos, de mégis könyvíró lettem. Ez az első könyvem, de remélem, el fogják olvasni sokan, és talán még tetszeni is fog.
A történetem, amiről írok most a néniknek és a bácsiknak, az iskolánkban játszódik. Ez az iskola több mint tíz éve demokratikusodott, és azóta a diákoknak eljött a szabadság, mert minden négy évben a diákok választják ki a tanári kar vezetőjét, az igazgatót. Amióta beköszöntött ez a szabadságosság, azóta a tanár bácsik és tanát nénik állítólag több részre szakadtak. Az első választáskor volt néhány tanár, aki a régi szocialistán szereplő igazgatót támogatta, de a tanárok többi része meg akart változtatni mindent. A diákok élvezték, hogy ki lehet tolni a régi dirivel, ezért direkt másra szavaztak. Eltelt a négy év, és a többek, akik akkor jónak gondolták a változást, inkább vissza akarták csinálni az egészet, így a régi igazgató bácsi lett megint, most pedig egy fiatal igazgatója van a sulinak, a Polgár tanár úr, és következik az újabb választás. Én erről a mostani diriválasztásról írok, és mivel ez az első ilyen választásom, elhatároztam, hogy alaposan körüljárom az egész témát. Az alaposság miatt kijegyzeteltem a lehetséges igazgatók kampányait, meg mindent, amit róluk hallani lehetett. Úgy gondoltam, hogy a jelöltekről megtudok mindent, hogy nyugodt szívvel szavazhassak rájuk. Most ezt a gyűjtésemet próbálom meg könyvesíteni, hogy a nénik és a bácsik is elolvashassák, és megtudhassák az igazságot, erről a mi választásunkról. Olvashatnak tehát a Polgár igazgató bácsiról, a Kertészszakkörről, a Viola néniről, a Copf Pista bácsiról, a Koncz E. Gábor bácsiék madárszabadításairól és az Almási tanár úrról is, hogy minden kiderülhessen. Vissza