Adoremus 2009. szeptember

Előszó

A Római Misekönyv Általános Rendelkezésének (RMÁR) 312-313. pontja folytatja tovább a templom elrendezésének szabályait. A hívek közösségében kiemelt jelentősége van az énekkarnak.
A templomban való elhelyezéséről ezt olvassuk: „Tekintetbe véve az egyes templomok adottságait, az énekkart úgy kell elhelyezni, hogy világosan kitűnjék: igazi része a hívők egybegyűlt közösségének, és benne különleges feladatot tölt be."
A nevük és az elhelyezésük is különböző volt az egyes korokban, és ma is van érvényes előírás. A szerzetesi templomokban és a székesegyházakban, de még plébániatemplomokban is előfordult, hogy külön ülőhelyeket készítettek számukra. Néha az oltár mögött volt a helyük, amint több olaszországi templomban Láttam. Az oltár mögött körülbelül hat-nyolc énekes számára készült dobogó közepén állt a könyvállvány, amely olyan nagy volt, hogy a kéziratos gregorián kódexet ráhelyezhették. Sőt, az egyik helyen forgatható volt, vagyis egyszerre két kódex elhelyezésével az aktuális énekeskönyvet fordították az énekesek felé.
Német nyelvterületen egymással szemben, az oltár előtt két sorban helyezkedtek el. Nyugat-Európa egyes országaiban a templomhajóban patkó alakban alakították ki a stallumaikat (ülőhelyeiket), hogy az oltárra ráláthassanak. Sokszor felhajtható ülőkét készítettek térdeplővel vagy kis támasztékkal, hogy az állásnál az énekesek lábukat pihentetni tudják. Vissza