Előszó
Mikor én megirtam ezt a pár sor irásomat és elküldtem dr. Baltazár Dezsőnek, az azt irta, hogy szeretné külön is lenyomatni, csak lenne rá pénze. Én azután megirtam neki, hogy a pénz miatt ne busuljon, mert összeadják azt a tabi választókerület polgárai.
Erre Dr. Baltazár Dezső, aki 1907-ik év őszén kibontotta a szekularizáció zászlaját, ezt a levelet intézte hozzám:
Kedves Barátom!
Dicső nép lehet az, arra tifelétek. Okos, bátor, buzgó és nemes. Olyan szépen befogadni a modern Magyarország földi jólétének evangéliumát, hogy még érette áldozzanak is - manapság - ritkaság.
A tabi kerület polgárai előtt pedig fejezd ki a legőszintébb tiszteletemet, nagyrabecsülésemet és szeretetemet. Ha minden magyar embernek olyan világos lenne a lelke, mint nekik és olyan meleg a szive, mint nekik, és olyan nemes, bátor, tiszta a jelleme, mint nekik, akkor egy évtized alatt csodákat lehetne csinálni ezen a vérrel áztatott földön. Gazdag Magyarországgá lehetne tenni szegény Magyarországot.
Ha akad becsülete elhatározásu jelöltetek, a választási küzdelem egy kiemelkedő pontján ha Isten éltet s Ő is ugy akarja - én is lemegyek hozzátok meglengetni a zászlót és megforgatni az evangéliomi vitézkedés kardját. Elmondhatom, hogy büszke vagyok arra a népre.
Szeretettel ölel
bajtársad
Dr. Baltazár Dezső.
Mikor én ezt a levelet megmutattam édes apámnak, elsóhajtottam magamat, hogy "még ilyen dicséretben sem részesült a tabi választókerület."
Az édes apám azt felelte az én szavamra: "Fiam tanuld meg, hogy ha igazán és becsületesen beszélünk a néppel, akkor a nép mindjárt tud jó, nemes és magasztos lenni."
Én sokat szenvedett magyar népem fogadd jó szívvel e pár sor írást, én igaz lélekkel, becsületes szándékkal írtam meg, hogy reá találj bajaid orvosságára.
Isten áldását kérve az olvasóra, maradtam atyafiságos szeretettel
Balatonendréd.
Kájel Endre.
Vissza