Előszó
Ennek a karácsonyi ünnepélynek az anyagát elsősorban a kicsinyek örömére állítottuk össze, bár a nagyok is minden bizonnyal kedvüket fogják benne lelni. Népdalaink és a karácsony ihletésében fogant karművek, kánonok, versek és elbeszélések közül azokat a darabokat gyűjtöttük csokorba, amelyek a gyermekeknek karácsonnyal kapcsolatos érzelmeit fejezik ki, vagy legalábbis számukra érthető nyelven szólnak arról, amit a karácsony mindnyájunk számára jelent. Ezeket a műsorszámokat a gyermekeik minden erőltetés nélkül a magukénak érezhetik és megszólaltathatják. Ennek technikai akadálya sincs: a betlehemes játék is néphagyományunk legegyszerűbb ilyen darabjai közül való, a műsort záró egyfelvonásos játék pedig akkor lesz csak igazán hatásos, ha sok gyermekszereplője természetes önmagát adja benne, minden "alakítás", színészkedés nélkül.
A műsor számainak sorrendje nem tetszésszerinti, hanem bizonyos hangalati, illetőleg gondolati egységek köré tagolódik. A rendező egyik legnagyobb feladata, hogy ezt a belső ritmust a gyermekközönséggel is megéreztesse és felismertesse. Az első két számot hangütésnek szántuk: ezek határozzák meg ünnepélyünk jellegét. Az egyik - a bevezető ének - a karácsony diadalmas örömünnep-voltát hirdeti, a másik - Ady költeménye - arra figyelmeztet, hogy a gyermekhez szólunk, illetőleg a gyermek szól erről az ünnepről. A következő számok - a kilencedikig bezárólag - az első karácsonya nagy betlehemi napok boldog hangulatát idézik. A 10-12. számok a karácsony ünnepének, Jézus eljövetelének szociális jelentésére mutatnak rá: Jézus nem a gazdagok kedvéért jött le a földre, s nem véletlenül született istállóban, pásztorok közé, szegény emberek didergő gyermekének. Az egyfelvonásos végül mindezt összefoglalja a megjelenítés eszközeivel.
A műsor természetesen bővíthető - elsősorban népdalainkkal és népi eredetű egyházi énekeinkkel, - a rendezőnek azonban nyomatékosan ajánljuk, hogy a műsor egészének fent említett ritmusához és gondolati egységeihez igazodva bővítsen anyagunkon. A betlehemes játék aggodalom nélkül kicserélhető esetleg a környéken kedvelt betlehemes játékkal, a versek és az elbeszélés kicserélését azonban nem ajánljuk látszólag könnyebbre, gügyögőbbre: Adynak és József Attilának ezeket a Verseit a legkisebbekkel is könnyű lesz elfogadtatnunk. Az esetleg tervbevett karácsonyfagyujtást és ajándék-osztást leghelyesebb a műsor végére hagyni, ekkor énekeltessük a gyermekek és a magunk kedvére a műsorban nem szereplő karácsonyi dalokat.
Az a körülmény, hogy a műsor elsősorban a kicsinyek örömét szolgálja, s szereplőinek többsége is gyermek (felnőtt szereplőre csak az egyfelvonásos játék János mesterének és Gazdag urának alakítását bízzuk, - a Jókai-novellát is inkább egy nagyobb gyermekkel olvastassuk föl), fokozottan gondos előkészítő munkát kíván a rendezőtől. A verseiket jól tanultassa meg, sokszor hallgassa meg és vegye rá az előadókat, hogy minden külső, hatáskeltő eszköz nélkül, valóban gyermeki természetességgel mondják el azokat. Az elbeszélés felolvasását is sokszor kell próbálnunk! A 10. számot öt jóhangú gyermekkel drámai formában, a személyek szerint is előadhatjuk. A 9. számot csak leány adhatja elő. Ezt is el lehet énekeltetni, dallama közismert. Az egyfelvonásos előadásában is arra kell ügyelni, hogy a szereplők túlzások nélkül, természetesen játsszanak, és arra, hogy a játék derűs, a szegénységben, is életörömmel teli levegőjét jól érzékeltessük.
Vissza