Addictologia Hungarica 1993/1.

Előszó

Tisztelettel köszöntöm a Kedves Olvasót abból az alkalomból, hogy kezébe veszi az új, interdiszciplináris alkohológiai-addiktológiai szaklap, a Szenvedélybetegségek első számát. Sok reménységgel, nagy izgalommal, némi szorongással indítom útjára e folyóiratot. A reménységek közül említésre méltó, hogy a lap révén mód nyílhat e szakterület hazai fellendülésére, nagyobb ívű fejlődésére, és hogy e hasábokon át megindulhat a kommunikáció a most egymástól elkülönülten dolgozó szakemberek között. Az izgalom a vállalkozás intellektuális érdekességéből fakad. Nagy kihívás ma lapot indítani, sokféle megoldás közül lehet választani, kreatív lehetőségek egész sora áll a szerkesztés előtt. Az egész szakterület forrong, igen érdekes az alapkutatás, előtérbe kerülnek a megelőzési programok, szinte áttekinthetetlenül sokféle módon próbálkoznak a szenvedélybetegek kezelésével és rehabilitációjával, mindezt nagyon izgalmas lehet bemutatni. Ugyanakkor természetes a szorongás, hogy mindez sikerül-e. Megvan-e ilyen lap iránt az igény? Lehet-e hatni a lap közleményein át? Segít-e a lap a szenvedélybetegségek, az önpusztító magatartásmódok elleni harcban?
A probléma, ami a lapot szükségessé teszi, óriási. Ez az alkohol vonatkozásában talán közismert. A drogok terén még csak körvonalazódnak az arányok, és minden meggondolás amellett szól, hogy a helyzet a következő években rohamosan romlani fog. Köztudott, hogy az alkohol és a drogok elleni küzdelmet nálunk elhanyagolták, jóformán alig történt valami a megelőzésben, kevés az alkohol- és drogbetegek kezelésére alkalmas osztály és rendelés, még kevesebb a rehabilitációs hely. Keveset tudunk a gyógyszerabúzusok és gyógyszerfüggések jelenségéről, és nem is sokat teszünk ellene. A kémiaianyag-abúzus pedig nyilvánvalóan csak a szenvedélyszerű, önkárosító magatartásformák „jéghegyének" a csúcsa, e mögött helyezkednek el az étkezési zavarok, a játékszenvedélyek, a szenvedélyszerű szexuális viselkedési módok és más kényszerszerű, kötött megnyilvánulásokon át történő feszültséglevezetési szokások („munkaalkoholizmus", veszélykeresés, televízió- és videománia stb.) és életvezetési formák (pl. szektatagság, szélsőséges és totalitárius politikai mozgalmakhoz való csatlakozás stb.) sokféle válfaja.
Mindezekkel a kérdésekkel foglalkozni kell, tudományosan, politikailag, közéleti és gyakorlati intézményes síkon egyaránt. A molekuláris biológiától a lélektanon és pszichiátrián át a társadalomtudományokig a legkülönbözőbb szakterületek illetékesek ebben, és minden szakág képviselői tölthetnek be fontos munkaköröket és járulhatnak hozzá a fejlődéshez e téren. Éppen abban rejlik a kérdéskör bonyolultsága, hogy e szakembereknek ismerniük kell valamennyire a többi, de legalábbis néhány más terület tudományos tényeit és szervezeti fejleményeit is. Ezért is van szükség olyan szaklapra, amely nem csupán egy szakmát képvisel, nemcsak orvosoknak és klinikai pszichológusoknak szól, hanem fórum a jogászok, szociológusok, közigazgatási szakemberek számára, de utat keres a pedagógusok és a politikusok felé is. Ilyen szaklap szeretne a Szenvedélybetegségek lenni, számot vetve azzal a körülménnyel, hogy nálunk az érdeklődők súlypontja mégis az orvoslásra és határterületeire esik, hiszen itt dolgozik a legtöbb szakember, a specializálódott más kutatók és gyakorlati közreműködők száma csekélyebb. Több témakört, ami külföldön az alkohológiai-addiktológiai, illetve a szenvedélybetegségek síkjára tartozik, nálunk nem művelnek, gyakran nem is ismernek.
E síkon az interdiszciplinaritás még egy összefüggésben mutatkozik meg. A szenvedélyproblémák bonyolult társadalmi és kulturális közegben jelennek meg, és szinte elválaszthatatlanok a devianciák kérdésétől. A társadalmi megítélés és minősítés különféle viselkedésformákat von itt össze. Több körülmény tesz itt szükségessé közös kutatási, társadalmi visszaszorítási és kezelési megközelítéseket. A szenvedélybetegségekkel foglalkozó szaklapnak ezért helyet kell adni e határterületek ismereteinek is. A szenvedélybetegségek vonatkozásában nem lehet hatékonyan dolgozni a gyakorlatban az alkalmazott szociológia és társadalomlélektan, illetve a szociálpszichiátria szemlélete nélkül, szaklapban ez is képviseletet igényel. Vissza