Adatok Hajdúböszörmény egészségügyének történetéhez

Előszó

Részlet:
A város települése egészségügyi szempontból

A város területe 1930-ban 56 778 kat. hold volt. A belterület a nyírségi homok és a Tisza alluviális árterülete közötti löszháton fekszik. A Debrecen-Hajdúdorog közti vasútvonaltól, illetve országúttól keletre nyírségi homokbuckák láthatók, melyek ugyancsak löszháton feküsznek; nyugatra sík föld terül el. A homok túlnyomó részben fekete homok, melyen erdő, szőlő és szántóföldi művelés folyik, kivéve a Bodát, amely nyírségi futóhomokkal borított terület erdőirtásán fekszik, szőlőskert, illetve ma már lakott terület. A nyugati határrészen, amely a Tisza árterülete volt, sok a szikes szántó és legelő. A hajdúvárosok többsége a homokos vidék szélén fekszik, Böszörmény, Dorog, Nánás. A homokot az uralkodó északkeleti szél a szatmári síkság északi törmelékterületéről és a Bodrogközről hordta ide.
A homokos területen a víz át nem eresztő réteg 12-15 m-re van, tehát nagyon mélyre kell ásni ivóvízért; a belterületen 6-8 m-re van a víz, a szikes árterületen 2-3 m-re, vizes világban 1-2 m-re. Ilyenkor szinte kézzel lehet vizet merni a kútból. A belterület száraz, építkezésre alkalmas, ivóvíz könnyen nyerhető. A mély lösz alkalmas vályog- és téglavetésre (északi és déli lucernás), keleten homok és az erdőből fa állott rendelkezésre az építkezéshez. A város területének felszíni magassága 167-91 m között van, a belterületen 124 m átlagosan. A határ legmagasabb pontja a Csegei halom 167 m, a legmélyebb az Ürmöshát 91 m, a szintkülönbség tehát 76 m. A lejtés keletről nyugat felé, pontosabban délkeletről a belterület felé, majd onnan nyugat felé tart. Vissza