Adatok a vér és a vizelet egyes kóros sajátságainak diagnostikai jelentőségéhez

Előszó

Új diagnostikai eljárások rendes sorsát képezi, hogy eleinte túlbecsülésben részesülnek. Azután következik fejlődésük menetén a csalódások időszaka, a melyek hitelüket megingatják és hosszú idő, bő tapasztalat kivántatik meg ahhoz, míg az ellentétes észleletek összevetése alapján az eljárás valódi értéke megitélhetővé válik. Három éve, hogy az I. belgyógyászati kórodán egy új diagnostikai eljárás kidolgozásával foglalkozunk. Az eljárás fejlődésének jelzett phasisain keresztül mentünk. A túlbecsülés után jöttek a csalódások. Nagy terjedelemben végeztük vizsgálatainkat, 220 betegen több ezer észleletet végeztünk. Az eljárás tudományos megállapítására embereken szerzett ismereteinket mintegy 200 állatkisérlettel egészítettük ki. Ezen bő tapasztalat az, a mire támaszkodva fogok a diagnostikának egy pár új útjáról referálni és ezt azon tudattal teszem, hogy az új utak új kérdésekhez és ismét új utakhoz fognak vezetni, de hogy a jövő tapasztalata azon, a mit ma elmondok, változtatni nem fog. A vérnek és a vizeletnek két sajátsága az, a mire diagnostikai eljárásomat alapítottam: azok fagyáspontja és konyhasó tartalma. Részletesen a vizsgálati eljárással, annak physiologiai és általános kórtani oldalaival, valamint az itt kifejtendők cauistikius megalapításával összefüggésben sajtó alá rendezett monographiámban fogok foglalkozni. E helyen czélomat csak a gyakorló orvost érdeklő részletek áttekinthető ismertetése képezi. Vissza