Adatok a samán vallás megismeréséhez

Előszó

A magyar néprajzi kutatásoknak főtörekvése az utolsó évtizedben oda irányult, hogy a magyarság őstörténetét mindjobban megvilágítsa. Ennek a törekvésnek kétségtelenül legérdekesebb része az, mely a magyarság ősi hitvilágáról akarja letépni az ismeretlenség leplét. De amily érdekes, épp oly nehéz is e feladat. Nyilvánvaló, hogy ezt a feladatot is egyedül az összehasonlító módszerrel lehet megoldani s azért össze kell gyűjtenünk azt a magyar anyagot, amelyben ősi hitéletünk maradékait látjuk s ezt feldolgozva össze kell hasonlítanunk azon népek hitéletével, vagy ősi hitéletének megmaradt töredékeivel, a melyek velünk nyelvileg, vérbelileg, történetileg rokonok.
Ennek az óriási munkának mi a legelején vagyunk. A Nyelvőr, az Ethnographia évtizedek óta gyűjti a magyar babonákat és az ősi hitélet egyes maradványait, sőt a folyóiratokon kívül önálló gyűjtemények is jelentek meg s ma mintegy 15.000-18.000-re tehető az eddig feljegyzett adatok száma. Ez az anyaggyűjtés azonban rendszeresség nélkül való, bár mint nyers anyag úgy is becses. Hogy az ilyen gyűjtésben mit jelent a rendszeresség, azt egy példa eléggé megvilágítja. Az irodalomból eddig a regölés szokása, mely szintén ősi hitéletünkben gyökeredzik, 5-6 helyről volt ismeretes s ez az 5-6 töredék szerves egészet nem ad elénk, noha egyik mást őrzött meg, mint a másik. Sebestyén Gyula dr., a Magyar Néprajzi Társaság buzgó titkára, a regölést specziális tanulmány tárgyává tette, a regölés egész területét felölelve, a kutatást rendszeresen folytatta, ma a regölésnek mintegy 150 változata áll rendelkezésre s ez az anyag már lehetővé teszi, hogy az ősi szokás képét teljesen megvázolja s eredetét megjelölje. Vissza