Adat - modell - elemzés

Előszó

Ünnepi köszöntő
Meszéna György hetven éves
Hogyan méltassunk a hetvenedik születésnapján valakit, aki már a negyvenediken is legenda volt? Kinek-kinek helyzete és életkora szerint „A Meszéna" vagy „A Gyurka", de mindenképp „A" határozott névelővel, az egyediség kifejezéseként. Amikor először lépett be abba a tanterembe, amelyben mi az ő matematikai statisztika órájára gyülekeztünk, már e legenda jegyében vártuk - pedig ennek 36 éve. Nagyon keveset tudtunk persze róla akkor. „Csak" annyit, hogy az egyetem akkori elit szakja, a ma már idegenül csengő nevű, de akkor elvileg és gyakorlatilag is nagy jelentőségű terv-matematika szak (amelynek mi is szerencsés hallgatói közé tartoztunk) jórészt neki köszönheti, hogy az lett, ami. „Csak" azt tudtuk még, hogy rengeteget tud. Hogy a vele töltött két szemeszter igen sok munkát követel, s a vizsgák kimenetele - finoman szólva - távolról sem egyértelmű. Valódi és kiszínezett történetek keringtek róla, abban a műfajban, amivel leginkább régi nagy tanár egyéniségek irodalmi megjelenítéseiben találkozhatunk. Híre járt, hogy csöndes és visszahúzódó, megközelíthetetlennek tűnő személyisége milyen derűs és emberi azok számára, akiknek módjuk van őt közelebbről megismerni.
Jómagam ezen szerencsések közé tartozom: azzal büszkélkedhetem, hogy évtizedek óta barátok vagyunk. Meg sem kísérelhetem hát, hogy objektívnek tűnő értékelést írjak nagyívű pályájáról, nagy hatású személyiségéről. De Gyurka életének, tevékenységének annyi tanúja van, hogy az általam elmondandókat százak hitelesíthetik ilyen vagy olyan oldalról. Vissza