Előszó
Részlet a könyvből:
Negyvenhatéves vagyok. El is multam, két hónappal. Olyan szép valami történt velem.
Regényt kéne belőle írni, halk, hű könyvet, amilyet olvasni szeretek.
Nem tudom...
Tovább
Előszó
Részlet a könyvből:
Negyvenhatéves vagyok. El is multam, két hónappal. Olyan szép valami történt velem.
Regényt kéne belőle írni, halk, hű könyvet, amilyet olvasni szeretek.
Nem tudom leülhetek-e még az életben magamnak való könyvet írni. Fáradt vagyok. Nem írok már olyan sebesen, mint ezelőtt.
Kéne egy tiszta hónap csak ahhoz, hogy végiggondoljam a közölni valómat, valami kompozíciót csináljak.
A délelőttöm elmegy tárcaírással vagy cikkírással. Délután, délután már délután van. Soha nem dolgoztam délután. A délutánom a szerelemé volt, a kószálásé, az olvasásé, a kártyáé.
Most egypár éve inkább az alvásé, azután meg a futkosásé. Igaz dolgozom is délután, befejezem a tárcám, még egy cikket írok, sok cikket kell írni Délutánra marad rendesen a filmszüzsé is, mikor rávetemedem. Vagy hét éve csinálom egyik szüzsét a másik után, hátha egyszer megbolondul egy producer és megveszi a szüzsét.
Még meleg az élmény rajtam, mint ha a napról jövök a szobámba s meleg az öltönyöm szövete.
Elszántam magam, nekiülök késő este, mikor végeztem a világgal, megpróbálok egy-két órán keresztül firkálni, meglátom mennyit bírok. Rettenetes régen nem dolgoztam éjszaka, az már elmult, mint az ifjúság.
Vissza