Mi és ti

Előszó

A lengyel-magyar barátság egyedülálló jelenség Európának nem csak ezen a táján: az államalapitástól egészen a trianoni békéig közvetlen szomszédságban élő két nép történelme során szinte sohasem fogott egymás ellen fegyvert /s ha igen, az mindenkor tragikus következményekkel járt mindkét nemzet számára/. Az ezeréves dinasztikus, kulturális, egyházi, katonai és nem utolsósorban kereskedelmi kapcsolatok, a közösen kialakított pozitív képet teremtették meg, hanem a barátság, testvériség, a sorsközösség mélyen gyökeredző tudatát is. "Lengyel vagyok s nekem is a csontjaimban, a véremben él a magyarok iránti szeretet ősi ösztöne" - mondotta néhány hónappal halóla előtt Jaroslaw Iwaszkiewicz.
A háború utáni lengyel irodalom egyik legnagyobbika egyetlen mondatban fogalmazta meg azt, ami érthetetlen Európa más népei számára, azt, amit nem tudnak /vagy nem akarnak/ megmagyarázni a történészek, azt, amit oly gyakran támadnak, amit misztikusnak és reakciónak bélyegeznek meg az "új, szocialista tartalmú magyar-lengyel barátság" magyar prófétái. Igen, ez a barátság valóban nem más, mint ösztön, a legősibb: a biztonság, a segitség igényének, keresésének ősi ösztöne. Természetesen más tényezők határozták meg ezt az "ösztönt" a középkorban, amikor a két ország közös sorsát dinasztikus kapcsolatok alakitották, s megint mások, amikor a két nép függetlenségi mozgalmait hasonló ideológia jellemezte. Vissza