Kanyargós a vadászösvény

Előszó

Írjak-e bevezetőt vagy ne írjak ? Én amondó lennék, vágjunk tüstént a sűrűjébe, ám dr. Bertóti István bátyám, több vadászati szakmunka szerzője, nem így vélekedett, amikor ez ügyben a tanácsát kértem. Isten nyugosztalja poraiban. Azt mondta: - Fiam, annyit ér a könyv előszó nélkül, mint a lakodalom zenekar nélkül... Tíz esztendővel ezelőtt akartam volna először kiadni ezt a könyvet, aztán csak elmaradt. Akkoriban húsz éves vadászmúlt volt mögöttem, mondok, csapjunk hozzá még egy évtizedet - hát most ezen is túl vagyok már. Bizony, könnyebb vadászni, mint cikket vagy könyvet írni, főképp annak, akinek nem mindennapi kenyere a tollforgatás. Némely irományaim megjelentek időnként a Nimródban vagy a Búvárban, de akkoriban még nem lehetett mindent úgy elmondani, ahogy történt, vagy ahogy szerettük volna. Most már lehet - hát akkor tapasztaljuk meg. Somogyország a szülőföldem, itt teltek gyermekéveim. Kis falunkban még nem volt divatban a fürdőszoba, nem volt villanyfény. Petróleumlámpa és gyertya mellett tanultuk a betűvetés tudományát. Egy szál klottgatyában, mezítláb szaladgáltunk tavasztól őszig, mezítelenül fürödtünk a falut övező határárokban, a Cölömpös patakban, ami a Zala folyóba, abból meg a Balatonba folyik. De szép is volt a gyerekkorom! Mikor csak tehetem, a mai napig visszatérek ide. Huszonöt esztendő után kerültem haza szülőföldemre vadásztársasági tagnak, addig Pest megyében, az ország közepén, Pusztavacs közelében volt a tagságom és a vadászházam. Csakúgy, mint a legtöbb vadász, gyerekként nyíllal és parittyával kezdtem: hogy melyik volt előbb, már nem is tudom. Vissza