Előszó
Részlet a műből:
"A lámpák megint meggyulladtak, a teremben világosság lett. A mellettem ülő úriember, aki már eddig is szakadatlanul rajtam tartotta félszemét, most megszólított. Persze németül, mert mindez egy bajor kisvárosban történt.
- Uraságod nemde idegen?
- Igen, ma délben érkeztem ide.
- Ismerősök látogatására?
- Egy lelket sem ismerek ebben a fész... pardon! - ebben a városban.
- Akkor alkalmasint üzleti ügyekben?
- Autódefekt miatt rekedtem itt.
A szomszéd pápaszeme megcsillant.
- Tudom már, uraságod az a bizonyos úr, akinek autóját tehenekkel vontatták be a városba!
- Én vagyok, - mondtam ridegen. Semmi dicsekednivalót nem találtam a reggeli kalandomban.
Kis szünet után újból megszólalt a szomszéd:
- A német kiejtése után ítélve, uraságod osztrák?
- Ellenkezően: magyar vagyok!
- Hehe! Érdekes, a magyar urak mennyire fáznak attól, hogy valaki osztráknak nézze őket.
- És a bajor urak nem fáznak attól, hogy valaki porosznak nézze őket?
A szomszéd kissé elgondolkozott.
- No igen, - mondta később, - de az mégis más, kérem...
- Önök és a poroszok ugyanegy nép törzsei, míg mi és az osztrákok...
Kissé ideges voltam. A szomszéd szükségét érezhette, hogy megengeszteljen, mert azt mondta:
- A magyarok vitéz katonák. Mi itt szeretjük a magyarokat.
Többen pisszegtek, kezdődött a második felvonás. Iphigenie auf Tauris, ein Schauspiel von Johann Wolfgang von Goethe. A helybeli Goethe-Verein javára."
Vissza