Adalékok a festészeti izléshez

Előszó

1969-1973 között a Nemzeti Galériában, a Budapesti Történeti Múzeumban, a Mezőgazdasági Múzeumban, a keszthelyi Balatoni Múzeumban, az Iparművészeti Múzeumban és a Miskolci Galériában, Miskolci Képtárban, Diósgyőri Vármúzeumban múzeum és képzőművészetszociológiai kutatásokat végeztünk. Mivel a megrendelő a Kulturális Minisztérium Múzeumi Főosztálya volt, a kutatási zárójelentésekben /melyek közül megjelent a Budapesti Történeti Múzeumban és a Nemzeti Galériában végzett két-két kutatás zárójelentése ugyancsak a Múzeumi Főosztály kiadványaiban/ elsősorban a múzeumlátogatók összetételével, a múzeumlátogatási szokásokkal, a múzeum és a látogatók kapcsolatával foglalkoztunk.
A kutatási zárójelentésekből és a megjelent tanulmányokból, cikkekből közeljövőben jelenik meg egy kötet a Népművelési Propaganda Iroda kiadásában a Népművelési Intézet gondozásában.
A kutatási zárójelentések, a kiadásra kerülő kötet, tartalmazzák nagyjából mindazt, amit az empirikus vizsgálatok alapján elmondani tudok a múzeum és a közönség kapcsolatáról.
A múzeumokban, képzőművészeti kiállításokon, kísérleti kiállításokon /melyeknek anyagát a vizsgálathoz alkalmazkodva állítottuk össze/ azonban a festmények és a nézők kapcsolatát is igyekeztünk vizsgálni. A kutatási zárójelentésekben ezek az anyagok nem kaphattak helyet terjedelmi korlátozásokból is, a megrendelő más irányú érdeklődéséből következően is. A kérdőívekben csak arra volt módunk, hogy megállapítsuk, kik milyen festőket, szobrászokat ismernek, kiket szeretnek illetve nem kedvelnek. Alkalmanként a kiállításokon szereplő festményekből is kiválasztattuk a kedvelt és nem kedvelt műveket és a választást, illetve elutasítást megindokoltattuk. Ez azonban csak a legelső lépés ahhoz, hogy valamit is tudjunk a különböző nézők és a különféle képek kapcsolatáról. Vissza