Ada-kálei török népdalok

Előszó

Ada-kálei török népdalok.
(Fölolvastatott a M. Tud. Akadémia I. osztályának 1906. január hó 8-án tartott ülésén.)
A török hódoltság korabeli Duna-vilájeteknek egy kis népoázisa maradt vissza országunk déli határán. Az Alduna egyik termékeny kis szigetén, a régi Ó-Orsova helyén, ott emelkedik ki a Duna habjai közül, romba dölt sánczfalak és földalatti kazamaták közzé ékelve, egy maroknyi törökség szigetvára, a szegényes kis Ada-kále. Vagy ötszáz lélek lakik benne ma is, megannyija mohamedán hitű ruméliai törökség. Jobbára szegény sorsú, gyümölcs termeléssel és kiskereskedéssel foglalkozó néptöredék, mely azonban szivósan ragaszkodik az iszlám törvényeihez és hagyományaihoz, mindinkább fogyatkozva számban, de meg nem törve török volta tudatában. Nyelvek és népek egyvelegje gyűrűzi őket körül, mely fajilag is, vallásilag is idegen hozzájuk, és nyelvük is megmaradt töröknek, vallásuk is mohamedánnak.
E maroknyi kis törökség, mely úgy néprajzi mint nyelvi szempontból egyaránt tanulságos ránk nézve, századok óta éli már a maga sajátos és idegen befolyásoktól mentesnek maradt életét. Nyelvük mintegy külön dialektusnak alakult ki, és néprajzi sajátosságai még a mult századokból maradt formájukban merevedtek állandóra. Benső életük e nyelvi és néplelki megnyilatkozásait, megmentendő a külömben is folyamatban levő enyészettől, több ízben tettem tanulmányom tárgyává. Hisz első sorban mi reánk kell hogy e kötelesség háruljon, nemcsak a földrajzi közelségnél és e szigethez való politikai és közigazgatási vonatkozásainknál fogva, hanem ama tudományos feladatok érdekében is, mely a török nyelvek kutatását mintegy nemzeti kötelességünkké avatta. Vissza