A szabadság árnyékában

Előszó

Részlet a könyvből:
"Két-három tompa dörrenés után - a tüzérség zajához szokott fül könnyen megállapíthatta, becsapódás volt-e vag kilövés - ismét csend lett. Egy keskeny, vörös lángoszlop szökkent fel az égre, mint az üstkös; farka por volt , törmelék, tégla, cserép, némi húscafat, üvegdarabkák, szakadt ruhák. Mindez egy ideig kivehetetlen forgatagban kavargott a földön, föld felett, aztán visszahullt, elült.
A csöndet most már - lövések helyett - a lezuhanó cserépdarabok, törmelékek kopogása zavarta. Már nem volt villany s a petróleumlámpa fénye is egyre halványodott. A gyufával takarékoskodni kell - gondolta Fülöpné -, felkelt, odamenta lámpához és fölébehajolt, hogy rágyujtson. Nem emelte le az üvegsapkát, a kiáramló forró levegő elég volt ahhoz, hogy meggyulladjon a cigarettája. Mélyet szippantott, élvezettel, aztán leguggolt, kissé szórakozott mozdulattal és cipőjéről egy csepp olajat törölt le a kezével. Most a cipője tiszta volt, a keze olajos; megrándult a válla s kezét beletörölte a falba.
Eza hosszúra nyúló csend idegesítette. Az utóbbi napok iszonyatos lármája után - férfiak, asszonyok, gyerekek, gépek, házak, lakások lármzátak ebben a városban, pokoli összevisszaságban - a csönd is rossz volt, idegesítő. Körülnézett, vajjon észrevette-e valaki ezt a nem éppen társaságképes mozdulatot, amellyel kezét a mocskos, füstös falba törölte, de senki nem figylt rá. Mulatott ezen a közönyön. Vajjon - gondolta - mit szólt volna Kondói méltóságos asszony, ha valamelyik péntek délutáni fogadónapján a falba törlöm a kezemet. Ez az ötlet most roppantul tetzsett neki. Hirtelenmaga elé képzelte az asszonyt, amint rózsszín, nagymintás ruhájában vendégeit fogadja, akik mély meghajlással és kézcsókkal üdvözlik. Valójában mindig utálta ezt az idősödő nőt, aki kimérten s vékonyrafestett mosollyal köszöntötte az érkezézőt, de mégis minden pénteken kötelességszerűen felöltözött - mint egy automata, pontosan, mint egy automata -, taxiba ült és elhajtott a Rózsadombra, a méltóságos asszonyhoz. Most arra gondolt, hogy ha legközelebb odamegy, a falba fogja törölni a kezét, történjék akármi, ha legközelebb..." Vissza