Acta Papensia

Előszó

A KÖVETKEZŐ OKLEVÉL több szempontból is érdekes pápai vonatkozású adatokat tartalmaz. A város főbírája és az egész tanács állította ki, a város autentikus pecsétjével pecsételték meg. A kifogástalan állapotban fennmaradt papírfelzetes lenyomat a második pápai pecsét egy különösen szép állapotban megmaradt példánya. A főbírói tisztséget ekkor nemes Rauser Gergely az enyingi Török, majd később a Nyári család hűséges familiárisa töltötte be. Az oklevélben leírt eset a fennmaradt minimális adat ellenére szinte biztos, hogy Kajáron (a mai Győr megyei Kajárpécen) történhetett, az ottani szőlőhegyben. A pápai polgárok már a középkorban rendelkeztek ezen a vidéken szőlőbirtokokkal. A XVI-XVII. században a végvári katonáknak is sok esetben kimutatható itt extraneus szőlője. Valószínűleg ilyen szőlőbirtokon munkálkodhattak azok a szolgálólányok is, akik talán a bor első fejtését végezték: „...az hordobull az forrot mustott nád Czjuin igen jszzak uala..." A név szerint nem említett leány kajári Mészáros Miklós leánya volt. A Ferenc keresztnéven említett fiatalember vagy szintén szolgaként, vagy pápai szőlőbirtokos (fia)ként járhatott a hegyben. Az első tanú többek között azt vallotta, hogy a fiú megüzente a leány családjának, hogy „...kűldgjek ki az leant oda aholot en lakom..." ez a hely Pápán lehetett. Itt található a tanúvallatás legfontosabb, nyilatkozatszerű részlete a vallatást kérő Höke családra nézve: „De megh jszentem ugjmond nekiek (tudniillik a leány szüleinek, kiemelés Hl.) hogj azt az legint ne haborgassak erette, mert bjszonj bűntelen abban..." Vissza