Acta Juridica et Politica Tomus XXXIV. Fasciculus 4.

Előszó

A római jognak azt a részét, amely a rabszolgákkal kapcsolatos életviszonyokat szabályozza, meglehetősen elhanyagolta az irodalom. Ez természetes következménye azoknak a körülményeknek, amelyek a római jog művelését Európában a bolognai iskola működésétől kezdődően indokolttá tették. A római magánjog a prekapitalista korszakban olyan társadalmak jogi felépítményeként jelenik meg, amelyek nem rabszolgatartó társadalmak. Élő joggá tehát szükségképpen nem a római rabszolgák jogi helyzetét rendező jogszabály-komplexum vált, hanem döntően a római jognak az árutulajdont, az árucserét rendező normacsoportja. Ma azonban, midőn a római jog nem élő tételes jog, s a figyelem így a római jog, mint az emberiség történeti-elméleti kultúrkincse felé fordul, szükségképpen előtérbe kell kerülnie az ún. római rabszolgajog részletekbe menő feltárásának, mert enélkül a római társadalmi-gazdasági viszonyokról alkotott kép nem lehet teljes.
A római rabszolgaságra vonatkozó jogszabályok területén is meglehetősen elhanyagolt téma a római "rabszolgaházasság" kérdése, amellyel az irodalom aránylag kevesebbet foglalkozott, mint a rabszolgák életviszonyait rendező jog más kérdéseivel. E körülménynek kettős oka van. Az egyik általános, ami már a fentiekből folyik, hogy ti. az ún. rabszolgaházasság intézményének a prekapitalista és kapitalista európai jogfejlődésben gyakorlati jelentősége nincs. A másik ok speciális jellegű. Az ún. rabszolgaházasság - legyen itt szó akár a rabszolgák egymásközti, akár rabszolgák és szabadok közti házasságról - a jog és a jogon kívüli terület határán jelentkezik, s így problematikus, hogy arról mint jogintézményről szólhatunk-e. Vissza