Acta Juridica et Politica Tomus LII. Fasciculus 6.

Előszó

Az előzetes letartóztatás a személyi szabadságot legsúlyosabba korlátozó jogintézményünk, amelynek szabályozása a büntetőeljárás kényszerintézkedése között történik. Az előzetes letartóztatás lényegi ismérve, hogy elrendelésére a jogerős bírói ítélet meghozatala előtt kerül sor, így a bűncselekmény elkövetésével vádolt személyt ártatlannak kell tekintenünk mindaddig, amíg bűnössége jogerősen megállapítást nem nyer.
Az ártatlanság vélelmének alapelve jut kifejezésre abban, hogy az előzetes letartóztatás során az előzetesen letartóztatottal szemben csak a büntető eljárás feladatának megvalósítása, illetve a letartóztatást foganatosító intézet rendjéhez szükséges korlátozások érvényesíthetők [Be. tv. 97. § (1)]. Az ártatlanság vélelme a kényszerintézkedés végrehajtásánál jelentős szabályozó szerepet tölt be. Különösen érződik ez az előzetes letartóztatásban lévőt terhelő kötelezettségek, illetve az őt megillető jogok tekintetében. A kötelezettségek köre ugyanis a többször módosított 1979. évi 11. tvr. szabályozása szerint az előzetesek esetében rövidebb, mint a szabadságvesztés-büntetésüket töltő elítélteknél. Az ártatlanság vélelmét támasztják alá a fogvatartotti helyzete alapján az előzetest megillető egyes speciális jogok is. Ilyen például a büntető eljárási jogok gyakorlása ("az előzetesen letartóztatott eljárási jogainak gyakorlásában, így különösen a védekezésre való felkészülésben nem korlátozható", megilleti többek között a jogorvoslati jogosultság); a saját ruha viselésének joga, szemben az elítéltek formaruha-viselési kötelezettségével; a választójog gyakorlása a büntetés-végrehajtási intézetben, ha nem áll közügyektől eltiltás hatálya alatt stb. Vissza