Acta Historica Tomus XXXVI. (dedikált példány)

Előszó

ELŐSZÓ
Az alább kiadásra kerülő okleveleket lényegében három mozzanat fűzi egy csokorba. Az első az, hogy valamennyi közvetlen vagy közvetett módon Csák nembeli Trencséni Máté territóriumának történetéhez kapcsolódik. A második — és ez kiadásunk kézenfekvő indoka —, hogy legjobb tudomásunk szerint kiadatlanok. A harmadik: néhány kivételtől eltekintve mindegyik az Országos Levéltár egyazon állagából, az 1945 januárjában megsemmisült, ma már csak fotókópiában őrzött ún. pinnyei vételből való.
Úgy véljük, hogy e gyűjteménynek, mely 51 számozott tételből áll (OL Dl 95 538—95 588), és 1940 novemberében vásárlás útján került az Országos Levéltárba, nincs köze a Sopron megyei Pinnye (Freinsdorf) községhez, mely a középkorban hosszú időn át az Oí/-nemhez tartozó Pinnyei ( Alsópinnyei, Kispinnyei, Freinsdorf) család birtokát képezte. A sorozat minden bizonnyal elírásnak köszönheti mai nevét, amennyiben az eladáskor több közvetítő ügynök kezén ment át, míg végül egyikük, Binyei István (ma Budapesten élő nyugdíjas mérnök) nevét jegyezték be fiktív eladóként — már ekkor is hibásan, Binnyey alakban. A további adminisztráció során lett ebből pinnyei. Nevezettől az oklevelek eredetére felvilágosítást nem tudtunk kapni azon túlmenően, hogy semmiképp sem kapcsolatosak az ő családjával. Fekete Nagy Antal, aki az elsők között használta fel az új beszerzés (talán még be sem leltározott, legalábbis általa szám nélkül idézett) darabjait, szintén nézetünket támasztja alá, amikor következetesen „Binnyey-\éteY'-re hivatkozik.1 Pastinszky Miklós budapesti lakos, aki a vétel közvetítésében annak idején ugyancsak részt vett, bár harminc év távlatából nem tudott határozottan nyilatkozni, igen valószínűnek tartotta, hogy a „pinnyei vétel" elnevezés félreértés következménye „Binyei-féle vétel" helyett, továbbá megkockáztatta azt a feltevést, hogy az oklevelek a Kosztolányi-család levéltárából származhatnak. E lehetőséget nem tartjuk kizártnak. Mindenesetre felvilágosításaikért mindketten fogadják köszönetünket. Ugyancsak itt rójuk le hálánkat dr. Bakács Istvánnak, az Országos Levéltár osztályvezetőjének szíves fáradozásáért, aki szintén a gyűjtemény provenienciáját illetően bocsátott rendelkezésünkre értékes információkat.
Az elmondottakból következik, hogy a sorozat eredetének tisztázása további vizsgálódásokat igényel, amelyek elvégzését ez alkalommal nem tarthatjuk feladatunknak, csupán azt kell megjegyeznünk, hogy általunk közrebocsátott darabjai túlnyomóan Nyitra megyére, kisebb részben a környező megyékre vonatkoznak.
4 Vissza