Acta Historica Tomus XXIX. (dedikált példány)

Előszó

„Vannak jelös dolgok írva krónikában, Kin pogán miatt történtek ez országban, De hasonlót ehhöz nem lelök írásban: Azért méltó írnom az derék krónikába".
(Tinódi: Szegedi veszedelem)
Az 1552. évi török háború Szeged városának megrohanásával és ostromával vette kezdetét.
A szegedi hadjárat lelke és vezetője a város egykori főbírája, Tóth Mihály hajdúvezér volt, aki azt a feladatot tűzte maga elé, hogy a városból kiűzi a törököket, s az általuk pártfogolt protestánsokat, s egyszersmind elfoglalja a szegedi várat. A vakmerő szabad hajdúk páratlan ügyességgel és meglepő furfanggal végrehajtott éjszakai támadással a várost kézrekerítették ugyan, de a várat ostromló sereget a segítségül érkező budai török had leverte. A török uralom alól szabadulni óhajtó várost szörnyű pusztulás érte.1
A kortársak feszült figyelemmel és érdeklődéssel kísérték a szegedi hadjárat kimenetelét, s e nagy magyar város romlását. Szeged visszavételének meghiúsult kísérletét különös emlékezetűvé tette a XVI. század lantosa, Tinódi Sebestyén. Tinódi a katasztrófát olyannak tüntette fel, mint amelynél rettenetesebbet képzelni sem lehet. Élesen bírálta a hajdúk oktalan vakmerőségét és az éberség elmulasztását, amely szép kezdeti siker után megsemmisítő vereségüket eredményezte. A szerencsétlenség első híreinek hatására szerzett költeményében megrázó képet festett a „Nagy Szegedön esett szertelen csudák"-ról, Tóth Mihály csodálatosan szép, de eleve tragikus vállalkozásáról. A „Szegedi veszedelem" az egykorú hazai történetírásban is maradandó nyomot hagyott maga után.2
A későbbi magyar történetírás — eltekintve két részletesebb tanulmánytól3 — csak éppen futólag emlékezett meg a „szegedi veszedelem"-ről az 1552-es hadjárat során/' Szeged kiváló monográfusa, Reizner János szerint, az 1552. évi „veszedelem" a vállalat oktalanságában már mintegy eleve benn rejlett és a csúf kudarcot eleve lehetett sejteni. „Sze-
1 Czimer Károly: A szegedi veszedelem. Hadtörténelmi Közlemények, 1891. 243. s köv. 1., Reizner János: Szeged veszedelme. Szeged története I. köt. A legrégibb időtől a XVIII. század végéig. Szeged, 1899. 121—131. 1., Kropf Lajos: Áldana versioja a szegedi veszedelemről. Hadtörténelmi Közlemények, 1896. 106. s köv. 1., Nagy Zoltán—Papp Imre: Szeged. Bp. 1960. 60. 1.
2 Tinódi Sebestyén költeményei (1541—1554). Kiadta Szilády Aron. Régi magyar költők tára (RMKT) III. köt. Szegedi veszedelem., Forgách Ferenc: Magyar históriája 1540-1572. Pest, 1866. Mon. Hung. Hist. II. oszt. 16. kötet, 33-36. 1., Ist-vánfíy Miklós: Historiarum de rebus Ungaricis. Köln. 1622. 315—319. 1., ua.: A magyarok történetéből. Bp. 1962. 226—234. 1., Verancsics Antal: Összes munkái. Pest, 1857. II. köt. 93. 1., Ortelius: Chronologia. Nürnberg, 1663. I. Theil, 88—91. 1., Hammer, J.: Geschichte des Osmanischen Reiches. Pest, 1827. II. köt. 218—219. 1.
3 Czimer, A szegedi veszedelem, Hadtörténelmi Közlemények, 1891., Kropf, Áldana versioja, Hadtörténelmi Közlemények 1896.
4 Szalay László: Magyarország története IV. köt. 1854. 281—282. 1., Acsády Ignác: Magyarország története. Bp. 1897. 318-319. 1., Hóman Bálint-Szekfű Gyula: Magyar történet. III. köt. Bp. 1943. 60. 1., Magyarország története 1526-1790. Bp. 1962. 22. 1. Egyetemi tankönyv.
3 Vissza