Acta Historica Tomus VII.

Előszó

Részlet a könyvből:

A NÉMETALFÖLDI FORRADALOM - SZABADSÁGHARC ELSŐ ÉVTIZEDE
(1566-1577)
BEVEZETÉS
A XVI. századi németalföldi forradalom történetét a marxista történettudomány még nem tette behatóbb kutatások tárgyává, azt pedig még inkább el lehet mondani, hogy a magyar olvasók úgyszólván egyedül Coster Thyl Ulenspiegeljéből tudhatnak meg valamit a »koldusok« nagyszerű harcairól, a németalföldi nép hősies erőfeszítéseiről, melyek túlmentek egy feudális szabadságharc keretein, és a korai polgári forradalmak egyik sajátos változatának kibontakozásához vezettek.
Az alábbi tanulmány egy nagyobb monográfia bevezető részét alkotja, és arra a Századokban megjelent (1961. 2-3. sz.) cikkre támaszkodik, mely Németalföld gazdasági viszonyaival foglalkozik, és a legfejlettebb tartománynak, Flandriának a posztóiparát és mezőgazdaságát mutatja be a XVI. század közepén. Megállapításaink szerint a flamand posztóipar fejlődésének e szakasza nem látszik igazolni H. Pirenne-nek azt a tételét, amely azt állítja, hogy ekkor már kifejlődött a posztókapitalizmus. A kérdések időszakban három ipari forma élt egymás mellett: a »régi« nagyvárosi ipar, az »új« posztógyártás (draperie nouvelle), mely vidéken keletkezett és a könnyűposztó-készítés, melynek eminens képviselője volt a sayetterie. Gand, Bruges, Ypres posztóiparában az 1302-es fordulat utáni századokban legfeljebb az iparszervezet egyes külsődleges vonásai hasonlítanak a tőkés posztógyártáshoz. Elsősorban a drapier-ről van szó, aki felvásárlói minőségben a céhek illetve mesterségek kötött alkalmazottjává vált mintegy közvetítővé a céhek és a piac között. Szerepe nem azonos a »Verlegerével«, a kereskedelmi tőke nem hatolt be a nagyvárosok posztóiparába. Sajátos körülmények között a világpiac kiszélesedése és az atlanti-óceáni forgalom közelsége nem bonthatta fel az egykor élenjáró flamand gazdasági központok iparának megmerevedett céhes szerkezetét, a gyors hanyatlás elkerülhetetlenné vált. Vissza