Acta Bibliothecaria Tomus VIII. Fasciculus 2.

Előszó

A még csak néhány éve Szegeden működő Egyetem - az akkori Ferenc József Tudományegyetem - tanárai az Alföld rendszeres tudományos feltárását is feladatuknak tekintvén, 1928-ban megalakították a Szegedi Alföldkutató Bizottságot. Több szakosztálya közül kettő, a Nép- és Társadalomrajzi és a Nyelvészeti és Irodalmi szakosztály - vezetőik Bibó István, ill. Horger Antal - alakuló ülésükön egy olyan tudományos, de egyben "közérdekű" folyóirat megjelentetéséről is döntöttek, amelynek feladata az e két szakosztály keretében reprezentált tudományterületeken folyó alföldi kutatások eredményeinek közreadása.
A folyóirat, a kifejező című NÉPÜNK ÉS NYELVÜNK 1929-1939 között 11 évfolyamot élt meg. Irányát, programját első szerkesztője Bibó István, az Egyetemi Könyvtár tudós igazgatója az első számban Föladataink címmel fogalmazta meg. Amikor a kutatások fő céljául az alföldi magyarság "mint állandó egymásrautalságban élő, egyetlen nemzet" lelki megnyilvánulásainak vizsgálatát jelöli ki, a megfogalmazás egyes részleteiből egyszerre világlik ki a Trianon utáni területvesztésen és következményein kesergő, ebbe belenyugodni nem tudó ideológia, valamint az értékeket elsősorban a paraszti tömegekben, minden osztály- és rétegkülönbséget figyelmen kívül hagyva az "alföldi magyarságban" elismerő népies gondolkodásmód hatása. A konkrét irányok, kutatási területek felsorolásában azonban a tudomány felelősségét valló értelmiségi racionalizmusa a ma olvasójával feledteti az ideológiai megfogalmazás nemkívánatos sallangjait. Hiszen tény, hogy az Alföld táj- és etnikum szempontjából specifikus egységet képez, s az itt élő nép, magyarok és - Bibó külön kiemelésében is! - nemzetiségiek életmódjának, nyelvének, szokásainak, "családi és társadalmi érzelmei"-nek, "foglalkozási és más társadalmi osztályokba való tagozódásá"-nak stb. megismerése vitán felül álló, fontos feladat. Vissza