Acta Antiqua et Archaeologica Tomus VI.

Előszó

BEVEZETÉS
A római irodalom történetének tárgyalása már a III. századdal befejeződik az összefoglaló irodalomtörténetek nagy részében: a következő századokra vonatkozóan csupán rövid áttekintést szoktak adni a szerzők, általános jelenségeket hangsúlyozva, s kiemelve a keresztény irodalomnak majd a középkor kultúráját megteremtő szerepét. A még hosszú ideig működő grammatikai iskolák viszont nemcsak a latin nyelv örökösei és az antik szellem őrzői voltak, de a latin nyelvű szépirodalom művelői is. Ennek a kevéssé ismert kornak és irodalomnak számos költeményét az Anthologia Latina néven ismert gyűjtemény őrizte meg.
Kétségtelen, hogy a késői latin verseknek ez a legtekintélyesebb gyűjteménye, melyeknek tetemes részét a hanyatló antikvitás idején élő szerzők akkoriban megjelent köteteiből kiválogatott művek foglalják el, a nálánál sokkal jelentősebb és terjedelmesebb Anthologia Graeca mintájára készült. Hogy az összegyűjtött anyag jelentős alkotásokat tartalmaz, és hogy az V-VI. század költői között figyelemre méltó alkotókat is találunk, erre a múlt században már A. RIESE és E. BAEHRENS felhívták a figyelmet, elsőként említve Luxoriust, akit azonban verseinek "obszcén" hangvétele miatt elmarasztaltak. Újabban Fr. MUNARI, az epigramma fejlődését vizsgálva, egyrészt az erőteljes görög hatást mutató ún. "epigrammata Bobiensia" vonalán Ausoniust, másrészt a római példaképekhez, főként a Martialishoz kapcsolódó hagyományt követő Luxoriust tartja a műfaj legjelentősebb képviselőinek a késő-római irodalomban. Vissza