Ácsmunkák és állványozó munkák

Előszó

Az ember építő tevékenységének egyik legősibb építőanyaga a fa. Szinte valamennyi faféleséget fel lehet használni építési célokra. Az évezredek folyamán kialakult a különféle fafajták felhasználási területek, ugyanakkor kialakultak és állandósultak a felhasználástól függő szerkezeti méretek és csomóponti kötések módszerei. Ezeket a módszereket és szerkezeti méreteket nem statikai méretezések alapján alakították ki, hanem a felhasználás során kapott tapasztalatok váltak hagyománnyá. Az így készülő szerkezeteket hagyományos szerkezeteknek nevezzük.
A XIX. század ipari fellendülése egyre nagyobb követelmények elé állította az építőipari anyagellátást. Különösen súlyossá vált a probléma Európa fában szegény országaiban, így hazánkban is. Szükségesnek mutatkozott egyrészt az addig tervszerűtlen erdőgazdálkodás és fakitermelés megváltoztatása, másrészt a nagy faigényességű szerkezetek felülvizsgálata és új gazdaságosabb típusok kialakítása. Így születtek meg a korszerű fakötésekkel létrehozott szerkezetek, ahol az erőket átadó kapcsolóelemek számát és méreteit minden esetben szilárdsági számítással határozzák meg.
Megjegyezzük, hogy ezzel a kis füzettel csupán útmutatást kívánunk nyújtani a szakképzetlen építtetőnek abban, hogy a sokrétű és bonyolult, szakmunkát igénylő ácsmunkák labirintusában el tudjon igazodni. Segítséget kívánunk adni abba, hogy felmérje: milyen munkákat kell szakemberre bíznia és hogy annak elkészülte után ellenőrizni tudja a munka mennyiségét és minőségét. Vissza