"Jövőm emléke, múltamnak árnya": In memoriam Czóbel Minka

Fülszöveg

Czóbel Minkának (1855-1947), a X1X-XX. század fordulóján élt lírikusnak helyét és szerepét még nem jelölte ki a magyar irodalom- és kultúrtörténet. „Kétségtelen tény ugyanakkor: a költőnőt számtalan mozzanat kapcsolta a Cholnoky-testvérekkel, Komjáthy Jenővel, Csáth Gézával és a századelő publicisztikájával megindult modernizációs törekvésekhez is. A versekben megjelenő illúziótlanság, a menekülés, a halálvágy, a magányos és befelé forduló lázadás a szecesszióhoz fűzte. A nem a közösség nevében megszólaló lírai én, a versekben felbukkanó nem egységes, nem önazonos lírai szubjektum a szövegek hátterében felsejlő filozófiai tájékozottság, a többféle inspiráció, a Kik erre jártak, az Új Heloise, a Psyche, az Idegen vendég szétszórt szubjektuma pedig a Nyugat költőit előlegezte. Ugyanezt erősítette a versek egy részében föltűnő szimbólum használata is." (Sipos Lajos)
Könyvünk a hosszúra nyúlt életét nagyobbrészt a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Anarcson töltő lírikus életművének értékeléséhez kíván hozzájárulni. Kötetünk döntően a költőnő szülőfalujában 2007. április 14-én megtartott konferencia előadásainak szerkesztett változatára épül. Szükségesnek tartottuk még a Czóbel-filológia egyik alaptanulmányának újraközlését, s egy a költőnő társasági kapcsolatait vizsgáló dolgozat beillesztését. Kiadványunk emellett tartalmaz még visszaemlékezést, recenziót és ajánló bibliográfiát. A poetrina életének számos - többségében még publikálatlan - dokumentumát is közöljük.
Reményeink szerint könyvünk nemcsak Czóbel Minka életének és életművének feldolgozásához, hanem a korszak irodalom- és művelődéstörténetének árnyalásához is hozzásegít.

Modus hodiernus - a latin szókapcsolat jelentése mai módon, mai szemmel. A két szó összerántásából keletkezett a modern(us), ami nem csupán egy kifejezés, hanem korunk egyik megkerülhetetlen identifikáló fogalma is. A modernt hajlamosak vagyunk úgy értelmezni, mint a réginek, avittnak tartott ellentétét, de épp a szó etimológiája mutatja azt, hogy a hajdani és jelenvaló nem állnak szemben egymással, hanem elengedhetetlenül és kölcsönösen feltételezik egymást.
Modus hodiernus - e két szó eredeti jelentésébe zárt kettős tartalom az, amit a Móricz Zsigmond Kulturális Egyesület által 2008-ban útjára bocsátott könyvsorozatában érvényre kíván juttatni. A sorozat alkotói és szerkesztői vallják, hogy az irodalmi, kulturális és művészeti tradíciók ébren tartása a rosszul felfogott modern ellenében nem idejemúlt, hanem megkerülhetetlen követelmény a mindenkori jelen öndefiniálásához. A múlt és ma együttélésének ez a felfogása lehetőséget biztosít korábbi korok ránk hagyományozott értékeinek nini módon történő megfogalmazására csakúgy, mint a modern kutatási irányok útkeresésének megszólaltatására.
A sorozat koherenciáját az biztosítja, hogy a szerzők fokozottan mikrotörténeti szempontú vizsgálatokra törekszenek. Ennek egyik szignifikáns kifejezője a nem túl mereven kezelt regionalitás. Ezen elsősorban a tiszántúli régió irodalmi, kulturális és művészeti hagyományainak, ill. az ide kötődő kutatók eredményeinek megmutatását értjük, de tágabb értelemben minden olyan munkát vállalhatónak tartunk, amelynek célja, hogy valamilyen arra érdemesnek talált szűkebb területhez kötődő jelenség helyét igyekezzék megkeresni a kultúra keretein belül. Vissza