Tóth István

Előszó

1996-ban erdélyi társasutazáson vettem részt. Az első város, amelyet meglátogattunk, Nagyvárad volt. Kissé álmosan szálltunk ki az autóbuszból, amikor a felkelő nap sugara megvilágította az impozáns székesegyházat, és az épület előtt, egy több méteres talapzaton álló szoborművet. Idegenvezetőnkkel végigjártuk a gyönyörű templomot, megcsodáltuk márvány főoltárát. Tőle hallottam, hogy az oltárt a szombathelyi Tóth István szobrászművész tervezte. Bevallom, szombathelyi születésű létemre szégyelltem magam, mivel nem tudtam, ki is tulajdonképpen Tóth István?
A templom körüli idegenvezetés újabb meglepetéseket tartogatott, mivel kiderült, hogy a templom előtt álló Szent László király szobrot is ugyanaz a művész készítette. Az országban a kereszténységet megszilárdító uralkodót királyi palástban, koronával, földig érő kardjával ábrázolja. Nagyot dobbant a szívem szombathelyi hazánkfia mindannyiunk által megcsodált pazar alkotásának láttán. A meglepetéseknek azonban még nem volt vége. Az egykori püspöki palota előtt - amit látogatásunk alkalmával múzeumnak használtak - Szaniszló Ferenc nagyváradi püspök ülő szobrát helyezték el. A püspöki székben helyet foglaló joviális mosolyú főpap bronzból készült szobrának alkotójaként ismét Tóth István, szombathelyi szobrászművészt említették. Lenyűgözött ez utóbbi alkotása, mivel kevés ilyen jól sikerült szoboralakot láttam.
Idegenvezetőnk szerint az Arad közeli máriaradnai templom márvány főoltárát, valamint a váradolaszi templom oldalfalánál elhelyezett Pietá kőszobrot szintén a művész készítette.
Hazatérve felkerestem több szombathelyi, szegedi és budapesti könyvtárat, hogy többet megtudhassak a szobrászművészről. Ki volt a szülőhazájában alig ismert Tóth István, akinek köztéri alkotásai annyira megtetszettek nekem? Milyen más alkotásai vannak még, és azok hol találhatók? Mikor és hol élt, milyen szálakkal kötődik szülővárosához? Szombathelyen vannak-e munkái? Vajon miért merült feledésbe a városban és a megyében a város kiváló fia?
A könyvtárakban némi kutakodás után választ kaptam kérdéseimre. Tájékozódhattam korabeli újságcikkekből, Vas megyei és a megyén kívüli alkotásainak helyéről és létesítésük körülményeiről. A legértékesebb információkat a Vasi Szemléből nyertem. A művész halálának 50. évfordulóján ugyanis Tóth István édesanyjának sitkei unokaöccse, Tóth Pista bácsi terjedelmes cikket írt a szobrászművészről. Szerencse, hogy az őse iránt érzett megbecsülés és tisztelet írásra késztette az egykor Sitkén élő Tóth Istvánt, aki tanulmányában felidézte az egykor híres szobrászművész emlékét. Az akkori megyei, városi hivatalos szervek ugyanis nem tartották szükségesnek, hogy a jubileumi évforduló alkalmából megemlékezzenek a város nagy szülöttjéről. Pedig lett volna mivel büszkélkedni.
Tóth István szombathelyi születésű szobrászművész alkotásai megtalálhatók az ország legfontosabb közintézményeiben és közterein, számos templomban, temetőben. így többek között az Országgyűlés épületén belül és kívül, a Halászbástyán, a királyi palota régi épületén, a budapesti Vajdahunyad vára komplexumban, a Magyar Nemzeti Bank központi épületén, a Kerepesi temető főbejáratánál, a budapesti Állatkertben, a Magyar Nemzeti Galériában. Összeállítani is nehéz szobrainak, domborműveinek hosszú lajstromát, amelyek között több remekmű is található. Alkotásainak általános jellemzője, hogy lényegre törően és világosan fejezik ki a mondanivalót.
Ennek ellenére, elszomorító tény, hogy az ország közvéleménye nem ismeri a művészt. Bárkinek tettem fel a kérdést, hogy ki volt Tóth István szobrászművész - a válasz rendre az volt: nem ismerem ezt a művészt. Nem ismerik a szombathelyiek, akik naponta mennek el csodálatos szobrai előtt; nem ismerik a fővárosiak sem, akik naponta találkoznak a város terein és közintézményeiben szobraival. De nem ismerik a szegediek sem, kiknek Fogadalmi templomában a plasztikák legnagyobb részét ő készítette. Vissza