Fülszöveg
Bácskában születtem, valahol Csurog környékén, 1938 májusában. Családom örökölt vagyona volt a szegénység és a hozzátapadó sár, amelyet reggeltől esteiig tapostak: apámék csekély kommencióért.
A háború elején Bánátba költöztünk, anyám szülőfalujának határába, s itt már én is tapostam a sarat az iskoláig meg vissza. 1948 őszén kerültem a törökkanizsai vegyes gimnáziumba, napi 18 kilométereket gyalogoltam a tudásért. A felszabadulás kezdetén még nem tudtuk, mi a busz, jó ha naponta láttunk egy teherautót, - ma már arra is rendes buszjárat van betonos úton.
A kisérettségi után, 1952-ben felvettek a zrenjanini szakmunkásképző iskolába. Szerbhorvát nyelven végeztem tanulmányaimat, mégsem adtam alább a jelesnél. 1957-ben visszakerülök Törökkanizsára. szakmunkásként dolgozom egy mezőgazdasági gépjavító nagyműhelyben, s a katonaság után is itt folytatom. Az üzemi munkástanács tagja vagyok, esteinként önigazgatói tanfolyamokra járok és új szakvizsgára készülök. Ez időtől két vasas...
Tovább
Fülszöveg
Bácskában születtem, valahol Csurog környékén, 1938 májusában. Családom örökölt vagyona volt a szegénység és a hozzátapadó sár, amelyet reggeltől esteiig tapostak: apámék csekély kommencióért.
A háború elején Bánátba költöztünk, anyám szülőfalujának határába, s itt már én is tapostam a sarat az iskoláig meg vissza. 1948 őszén kerültem a törökkanizsai vegyes gimnáziumba, napi 18 kilométereket gyalogoltam a tudásért. A felszabadulás kezdetén még nem tudtuk, mi a busz, jó ha naponta láttunk egy teherautót, - ma már arra is rendes buszjárat van betonos úton.
A kisérettségi után, 1952-ben felvettek a zrenjanini szakmunkásképző iskolába. Szerbhorvát nyelven végeztem tanulmányaimat, mégsem adtam alább a jelesnél. 1957-ben visszakerülök Törökkanizsára. szakmunkásként dolgozom egy mezőgazdasági gépjavító nagyműhelyben, s a katonaság után is itt folytatom. Az üzemi munkástanács tagja vagyok, esteinként önigazgatói tanfolyamokra járok és új szakvizsgára készülök. Ez időtől két vasas szakvizsga van munkakönyvemben, az utóbbi: vasesztergályos, ennél tartottam ki mindmáig.
1965-ben visszakerülök Bácskába, már mint családapa, Szabadkán, a Sever villamosgépgyárban dolgozom, ahol a hetvenes évek elején magas szakképzettséget szerzek. 1978-tól a palicsi Chemos műanyaggyár magasképzettségű, esztergályosa vagyok. Munkám mellett az üzemi művelődési élet szervezésén is fáradozom a szakszervezet megbízásából.
Hogy mióta vagyok rokonságba? Nehéz azt elmondani így dióhéjban. Már a vegyes gimnázium ön képzőkörében próbálkoztam írással, ezt vallhatom. Hogy miért volt olyan hosszú az út a kibontakozásig? Talán egy háborúval pecsételt gyermekkor lehúzó súlyai, a szegénység és a nyomor nehéz öröksége miatt, mely nem szült több lehetőséget agy szakmánál a hosszú utak sarából és porából. Nehéz volt az út, gyors az élet futása, így csak a hetvenes évek elején kerültek írásaim a nyilvánosság elé. Vas csikorgott, a munka üteme vibrált bennünk, talán ezért nem mindig igazi lírának, 1976-ban végre megszületett első kötetem az Életjel gondozásában Vasasrapszódia címmel, az Osvit kiadó pedig magyarul és szerbhorvát nyelven - Marija Simokovic fordításába - jelentette meg verseimet.
Még néhány adatom: 1973-tól a Dolgozók, 7 Nap, Magyar Szó, Jó Pajtás, Magyar Híd, Letopis oldalain jelentkeztem rendszeresen, 1975-től a Híd szerkesztő tanácsának, 1978-tól a Rukovet kiadói tanácsának tagja vagyok.
Laczkó Antal
Vissza