Előszó
Sokáig az a nézet uralkodott, hogy az acél mint építőanyag a XIX. században élte fénykorát. Ezt az alumínium, majd a vasbeton és a műanyag szerkezetek XX. századi - az acélszerkezetek terhére...
Tovább
Előszó
Sokáig az a nézet uralkodott, hogy az acél mint építőanyag a XIX. században élte fénykorát. Ezt az alumínium, majd a vasbeton és a műanyag szerkezetek XX. századi - az acélszerkezetek terhére történt - hallatlan fejlődésével támasztották alá. Ezek a vélemények azonban nem megalapozottak, mert az acélszerkezetek századunkban többször megújultak és jelenleg is reneszánszukat élik. Ez először akkor vált érezhetővé, amikor a nehézkes szegecselési kötésmódot a gyorsabb és egyszerűbb hegesztés váltotta fel. A továbbiakban a vékonyfalú, hidegen hengerelt szelvények és ezek számítási módszereinek bevezetése hozott jelentős fejlődést a könnyű acélszerkezetek széles körű elterjedésében. Végül a század második felében a korszerű korrózió- és tűzvédelmi eljárások alkalmazása küszöbölte ki az acélszerkezetek e téren mutatkozó hiányosságait. Napjainkban a műanyag porszórással művileg felületkezelt lemezek, valamint a nagyméretű melegen hengerelt zárt szelvények bevezetése nyit újabb távlatokat.
Századunkban világszerte ugrásszerűen nőnek az építési feladatok. Acélvázas toronyházakat ma már nemcsak az USA-ban, hanem Európában és Ázsiában is építenek. Az ipar és a kereskedelem fejlődése igényli a gyorsan megépíthető csarnokokat, raktárakat, áruházakat; esetleg néhány éves, évtizedes használat után azok átalakítását. Mindezekre a feladatokra az acél épületszerkezetek kiválóan alkalmasak.
Könyvemben nemcsak a klasszikus értelemben vett acélszerkezetekkel (épületvázak, tartók stb.), hanem - a kapcsolódások és a komplex szemléletmód alapján - az acélbázisú térelhatárolások, függönyfalak, nyílászárók, üvegtetőik és egyéb kiegészítő szerkezetek megoldásával is foglalkozom. Ezt megkönnyíti az, hogy az anyagféleségekben, a gyártástechnológiákban, a felületkezelési eljárásokban és a számítási módokban csak kisebb eltérések mutatkoznak az egyes felhasználási területek között. Utóbbiakra igyekeztem rámutatni. Másként fogalmazva, mindazon épületszerkezetekre - a teljesség igénye nélkül - kitértem, amelyek tisztán acélból készülnek, vagy azokra a vegyes alapanyagú szerkezetekre, amelyeknél az acélnak mint építőanyagnak elsődleges szerepe van. Ezen túlmenően esetenként megemlítettem az acél épületszerkezeteknek a hagyományos szilikátbázisú vagy más alapanyagú épületszerkezetekkel való összeépítési lehetőségét is.
E könyv tematikája követi az 1992-ben megjelent "Magasépítési alumíniumszerkezetek" c. könyvem (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1992) felépítését. Ezért - valamint a fém épületszerkezeteknél mutatkozó számos párhuzamosság miatt is - korábbi könyvemnek az "Acél épületszerkezetek"-kel való rokonsága vitathatatlan.
Vissza