Az állati szervezet őrei a környezetben

Előszó

Részlet:

Ha chorológiával foglalkoznám akkor, előadásom címe után indulva, nekem azokról a védelmi berendezésekről kellene szólnom, amelyek körülveszik az állati szervezetet s azokról a relációkról, amelyek a kettő között fennállanak, de mivel mikroszkópi anatómiával foglalkoznom, azokról az őrökről kell megemlékeznem, amelyek magában az élő állati szervezetben vannak elhelyezve. Mivel azonban ezek az őrök is többfélék s mindannyian osztott és határozott működéssel vannak ellátva, helyük is ennek megfelelően van meghatározva.
Az élő állat sejtjeinek protoplasmájában egyes plasmarészek elégnek. Az égéssel kapcsolatosan energia szabadul fel, mely mozgásra és más egyéb munkára használódik fel. Az élő sejt ég állandóan s mert mindig ég, elfogyna mint az égő gyertya, ha újabb anyagok felvételével és átalakításával nem tudná pótolni azokat a veszteségeket, amelyek az égés folyamán benne előállanak. Ezt a pótlóanyagot majdnem minden állati szervezet számára egy szívó-nyomó motorikus központ hajtotta folyadék szállítja, amelynek összetétele a körülményekhez képest állandó vagy legalább is nagyobb egyenetlenkedések nem állhatnak elő benne anélkül, hogy ez az egész szervezetre kiható káros voltát ne éreztetné. Ez a folyadék alkotó elemeit részben kívülről, részben az állati szervezetből magából kapja s mennyi őr vigyáz arra, hogy azok az alkatrészek, melyek kívülről kerülnek bele, tiszta állapotban jussanak odáig, ahol már alkotó elemeivé válhatnak a testfolyadéknak. Gondoljunk csak a bélcsatorna különböző szakaszaira, a bélbolyhokra, a különböző emésztő nedvekre, a májra, amely az esetleg káros anyagokat visszatartja, közömbösíti s mint már nem káros anyagokat adja az epének s vele a külvilágnak. Egyúttal cukorszabályozó őre is a szervezetnek, amennyiben ha sok cukor van a vérben, akkor ezt állati keményítő alakjában visszatartja, ha pedig kevés a cukor ezt a raktározott anyagból pótolja. Vissza